Két hónappal az ajkai vörösiszap-katasztrófa után

Két hónap telt el a katasztrofális gátszakadás óta, mely 10 életet követelt és emberek százait fosztotta meg házától, lakásától, életterétől, vagyontárgyaitól, addigi életétől.

A helyszínre érkezett gépek és szakemberek valamint az országos összefogás eredményeképpen mára látványos és eredményes előrehaladást tapasztalhatunk a területen, bár továbbra is megdöbbentő a katasztrófa által érintett terület nagysága és a még hátralevő teendők mennyisége.

Mi oldódott meg máig?

1. Az átszakadt gát helyén tátongó rést mára több méteresre emelkedett gáttal foltozták be. Mivel a gátépítéshez alapanyag a helyszínen nem állt rendelkezésre, az építést irányító szakemberek az eredeti gátnak az ár által összetört és elsodort betonszerű darabjait hasznosították a rés befoltozására.

Az új gát elzárja a tározóból kifolyó víz útját, és megakadályozza a pudingszerű vörösiszap massza esetleges kicsúszását a tározóból. A vörösiszap-zagyból kipréselődő víz kontrollált módon, túlfolyócsöveken keresztül kerül ki a tározóból a gáton át és az új gát alatt kialakított többlépcsős ülepítő-rendszer segítségével tisztul meg a lebegőanyagtól.

A gátépítési munkálatokat dr. Csonky István a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója személyesen irányítja.

2. A vörösiszap-tározóból távozó lúgos zagy ülepítését egy kaszkád-rendszerű, több lépcsőt tartalmazó ülepítő-rendszerbenvégzik. Áteresztő gátak segítségével szűrik a zagyot, szabadítják meg a vizet a  lebegőanyagtól. A lúgosságot itt még nem semlegesítik, az innen távozó víz nem vörös, látszatra tiszta, de a pH-értéke 12 feletti.  A lúgos vizet a zagytározó körül kialakított árokba gyűjtik, majd a Torna-patakba engedés előtt semlegesítik.

A Torna–Marcal–Rába–Mosoni-Duna alkotta vízrendszeren több mérőállomást és pH-beállító pontot alakítottak ki, ezzel a vízrendszert állandó kontroll alatt tartják.

A vízrendszerért Kovács László, a  Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Veszprémi Szakaszmérnökségének vezetője felelős, az ő irányításával szabályozzák és irányítják a vizek útját és állítják be  a pH-t.

3. Kolontár és Devecser belterületeiről eltakarították a vörösiszap nagy részét. A devecseri botanikus kertből (Kastélypark) jelenleg távolítják el a vastag iszapréteget. A vörös iszapréteget a talaj felső néhány centiméterével együtt szedik le, nagy földmunkagépek segítségével. Az elárasztott belterületi felszínekről lekapart vörösiszapos talajt (vagy talajos vörösiszapot) átmenetileg a 10-es cella nyugati gátja mellett rakják le, a felszín alatti résfalon belül eső területre (így a csurgalék nem kerülhet ki a résfalon kívülre). Közben megkezdődtek a vörösiszap és a szennyezett talaj végleges tárolására/lerakására szolgáló új tározó kijelölésének munkálatai, a felmérés és  a tervezés első lépései.

4. Kolontáron lebontották a falu két súlyosan érintett utcájának házait, már csak egy-két ház áll, melyek tulajdonjoga tisztázatlan, ezért nem tudták lebontani. A lebontott házak környéki talajt megtisztították, többnyire fekete felszín fogadja az embert.

5. A szántóföldek rendbehozatalához szükséges döntések előkészítésére MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszékének tudósai kiterjedt mintavételezést és a mintákon kémiai, biológiai és környezettoxikológiai analízist végeznek acélból, hogy megállapítsák, hogy a talaj kémiai, biológiai és termőképességi állapotát hogyan befolyásolja a vörösiszap, illetve, hogy mekkora az a maximális vörösiszap-mennyiség, ami még nem káros a talaj szerkezetére, élővilágára és termőképességére, tehát nem szükséges eltávolítani a felszínről, hanem beszántható a talajba. A vizsgálatok arra is vonatkoznak, hogy milyen növények termesztése lehetséges a vörösiszappal terhelt talajokon. Mivel a vörösiszapot az USA-ban és Ausztráliában talajjavításra is használják és BME és MTA-TAKI közösen végzett hasonló célú korábbi kutatásai is pozitív eredménnyel jártak, a kutatók azt remélik, hogy a vörösiszap egy bizonyos koncentrációig nem okoz károsodást a talajokba, így eltávolítása sem szükséges. Az esetlegesen bekövetkező káros hatások kompenzálására alkalmas anyagok kísérleti kipróbálása is folyamatban van.