A közeledő (alábukó) lemezeknél, az úgynevezett szubdukciós övezetben nagyon agresszív vulkánok alakulnak ki. Kitöréseik gyakran katasztrofálisak (Vezúv i.sz.79, Krakatau 1883, Mont Pelée 1902). A vulkánok nagy erővel lökik ki a lávát. A hamufelhőket és a vulkáni törmeléket több ezer méter magasságig emelik. A hegyek oldalán pusztító lávaárak indulnak el. Mindennek okát a szubdukciós jelenségben kell keresnünk. Az alábukó óceáni kőzetlemez anyagát és az általa szállított, évmilliók alatt felhalmozódó tengeri üledéket a lefelé növekvő hőmérséklet megolvasztja. Ez körülbelül 100 km-es mélységben következik be. A friss olvadék reakcióba lép a mélyben levő anyagokkal, keveredésükből robbanékony elegy keletkezik, amely a kőzetlemez törésein felfelé igyekszik. Útközben magába olvasztja a szárazföldi kőzetlemez (kontinentális litoszféra) szilikátokban gazdag anyagának egy részét. Így alakult ki Kelet-Ázsia, Amerika, Eurázsia vulkánjainak többsége. A szubdukciós övezet vulkanizmusa, lényegesen eltér az óceáni hátságokétól.
Legfontosabb jellemzői:
- Magma hőmérséklete 800-900 Celsius fok.
- Láva kovasavban (SiO2) gazdag, 52% feletti, fémekben szegény, sűrűn folyó, andezites-riolitos.
- Vulkáni formák: a váltakozóan települő lávából és törmelékből (tufából) meredek falu vulkáni kúpok, rétegvulkánok (sztratovulkánok) alakulnak ki.
Ezek közé tartoznak Földünk legszabályosabb vulkáni kúpjai: Vezúv, Fuji, Etna.
http://www.ngkszki.hu/seged