Mélyfúrási geofizika (fúrólyukszelvényezés)

A mélyfúrási geofizika (karotázs, fúrólyukszelvényezés, fúrólyukgeofizika) azokat a geofizikai módszereket foglalja magába, amelyek a fúrásokkal harántolt formációk jellemzőit vizsgálják, és/vagy a fúrólyukak állapotának meghatározásával foglalkoznak. A mérést a fúrólyukban a jeltovábbítást végző kábelre rögzített szonda, vagy több szondából álló szondavonat (mérőkocsiból vezérelt, csörlős) segítségével végzik. A mért szelvényekből legtöbbször az érintetlen képződmény földtani adatait kell meghatározni. A szondák a fúrás miatt megváltoztatott környezetben (természetes állapot megzavarása, a fúróiszap-infiltráció) mérnek, tehát a beavatkozás által módosított mennyiségeket érzékelik. Ezért a nyers szelvényadatokat korrigálni kell a módosító hatásokkal. A vizsgált térfogat alakja és nagysága egyaránt függ a mérési módszertől, és a közegtől. A mérési módszerek főbb fajtái: nukleáris-, természetes potenciál-, fajlagos ellenállás-, és hőmérsékletszelvényezés. A mélyfúrási geofizika legkiterjedtebb alkalmazási területei az olajiparban és a vízkutatásban vannak.