Szalagos sikló (Thamnophis sirtalis)

Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Igazi sikló-formák (Colubrinae)

Morfológia, felépítés:
A szalagos sikló néha az 1.8–2.25 m-t is eléri s így Európa egyik legnagyobb kígyója. Felül sárga, piros vagy szürkésbarna alapon mindkét oldalán két sötétbarna hosszsáv díszíti, baloldala azonban egyszínű szalmasárga. Szemétől szájszögletéig fekete sáv húzódik. Ez is igen változékony faj. A fiatalokat világos szürke alapon sötétbarna rajzok, fejüket pedig a szemeik között egy fekete harántszalag és tarkójukon egy nagy sötét folt tarkítja, azonban a szemüktől a szájszögletig húzódó folt az egyetlen olyan díszük, amely az életkorral sem változik meg. A törzs fölső részét 5 sorban elrendezett sötétbarna foltok élénkítik, amelyek közül a középső sorban elrendezettek a legnagyobbak; ha soldaluk fehér, s ezt a színt számos kis feketés háromszögű folt tarkálja. Felnőtt állatokon a foltok elhalványodnak s megjelennek az említett sávok, azonban olyanokra is akadunk, amelyeken a foltok is megmaradnak. Egy kis elülső szempajzsa van; hátát 23–27 sor pikkely födi, amelyek fiatal példányokon gyöngén, felnőtteken erősen ormósak; alfelpajzsa kettős.

A szalagos sikló hazája Európa déli része, így Közép- és Dél-Olaszország, Szicilia, Isztria, Horvátország nyugati része, Dalmácia, Hercegovina, Görögország és a görög szigetvilág; Bizonyos, hogy a szalagos sikló sehol sem gyakori, nyilván csak azért, mert mindenütt üldözik. Mind a szalagos sikló maga, mind keleti válfaja nyugodt és lassú állat, amely ha a szabadban rábukkanunk nem menekül el, hogy hatalmas, erős testét biztonságba helyezze, ezért ritka volta mellett is gyakrabban látják és verik agyon, mint sok sűrűn előforduló fajt.

Táplálkozás, Szokások
Egereket és madarakat eszik, de a nagy dalmáciai smaragdzöld gyíkot is üldözi. Tartózkodási helyének megválasztásában nem kényes, éppen úgy előfordul a köves Karszton, mint a Narenta mocsaraiban, de a hegyekben. Hatalmas teste dacára is ügyesen kúszik. Inni és fürödni szeret és gyakran hosszasan időzik a vízben. Sütkérezni nem igen szokott és inkább csak a meleg és borongós napokon mutatkozik.

Szaporodás:
A szalagos siklók párzási ideje röviddel a több hónapos téli álomból történõ ébredés után kezdõdik. A rivális hímek gyakran egymás köré tekeredve versengenek a nõstény megtermékenyítésének a jogáért. A gyõztes a párzást követõen magára hagyja a nõstényt. Ezek a siklók elevenszülõk, a megtermékenyített tojások az anya testén belül fejlõdnek. Az utódok körülbelül három hónap múlva születnek meg. Igen termékeny állat, esetenként akár 60 kígyót is világra hozhat. A fiatalok apró békákból, ebihalakból vagy halszeletekbõl álló táplálékkal etetve meglehetõsen gyorsan növekednek, és három éves korukra ivaréretté válnak