Rézsikló (Coronella austriaca )

Rendszertani besorolás:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Igazi sikló-formák (Colubrinae)

Morfológia, felépítés:
Kicsiny vagy középnagyságú kígyók. Törzsük erős, hengeres, kissé zömök s középen nincs lelapítva; fejük rövid, elül lekerekített s a nyaktól nem különül el élesen; farkuk mérsékelt hosszúságú. Szemeik kicsinyek, kerek pupillával bírnak, orrlyukaik két pajzs között nyílnak. Pikkelyeik 15–25 sorban állnak s hegyük előtt egy-egy finom gödröcske, az ú. n. végpórus foglal rajtuk helyet; alsó farkpajzsaik két sorban állnak. Felső állkapcsuk 12–20 fogat visel, melyek elölről hátrafelé egyenletesen, de csak kevéssé növekednek, az alsó állkapocs fogai egyformák, simák és barázdanélküliek. Has pajzsaik oldalt kerekítettek vagy csak tompán hajlanak föl. Mintegy 20 fajuk Európa, Nyugat-Ázsia, Afrika és Amerika között oszlik meg, az utóbbiak azonban csak az egyenlítőtől északra honosak. Indiából csak egy faj ismeretes. Valamennyi a földön él, ahol gyíkokra, kígyókra és kisebb rágcsálókra vadásznak.

A járatlanok gyakran összetévesztik a keresztes viperával, noha attól már első pillanatra megkülönböztethető teljesen sima pikkelyei által, amelyeken a középormónak még csak nyoma sincsen, továbbá azáltal, hogy fejét egészen egyenletesen elhelyezkedő nagy pajzsok borítják, hogy alfelpajzsa kettős, azaz hosszában osztott s végül hogy szembogara kerek s harmadik és negyedik felső ajakpajzsa határos a szemmel. Egészen eltérő a fogazata is.

Előfordulás, élőhely:
Európában előfordul és itt-ott alkalmas helyeken gyakorinak is mondható. Hossza eléri a 75 cm-t, amelyből azonban 15 cm a farkára esik. Hazánk egyik legcsinosabb, legelevenebb, legmozgékonyabb kígyófaja. A nőstény alapszíne fölül egyszerű szürke, a hímé pedig barna. A mintázatot egy nagy sötét folt képviseli a nyakszirten, amely hátrafelé gyakran széles szalaggá bővül. A hát hosszában sötétbarna foltokat látunk, amelyek 2 sorban rendeződtek el s olykor páronként, olykor pedig hosszában, egyes alpesi példányokon pedig harántul és hosszában is létraszerűen vannak egymással összekötve. A szemeken át a nyak felé egy másik sötétbarna sáv húzódik. A nőstény testének has oldala acélszürke, a hímé pedig vörösessárgás, a torok és az alul utána következő rész azonban inkább fehéres. Mind a rajzolat, mint a színezet is erősen változékony.

Magyarország hegyvidékein csaknem mindenütt előfordul. Németországban nem ritka a Harzban és a Thüringiai-erdőben. A Skandináv-félszigeten csak különösen kedvező helyeken, Angolország déli felében pedig csak a mészhegységekben fordul elő. Ausztriában és Tirolban gyakran, Dalmáciában ritkán találják. Európa többi államaiban is mindenütt előfordul. A Német-Alpokban 1200 m-ig, a Kaukázusban pedig 2000 m-ig megy föl.

A rézsikló száraz talajon, napos, köves lejtőkön, felhagyott kőfejtőkben és bozótos hegyoldalakon szeret tanyázni, de kivételesen a síkságok mocsaras talaján is előfordul. Szeret sima kövek alá elbújni, mint a keresztes vipera vagy a vízisikló. Izomereje a vízisiklóénál jóval nagyobb, ami különösen akkor tűnik ki, ha farkánál fogva vagy pedig bot segítségével, melyre rátekerődzik, fölemeljük. Az előbbi esetben, ha csak a jóllakottságtól nem vált lomhává, fejét egész a kezünkig lendíti fel, az utóbbi esetben pedig szilárd talajt keres, de sohasem esik le a botról, mint ahogy az hasonló esetben a vízisiklóval történni szokott. E készségei dacára sem figyelték meg róla, hogy kúszna. Önként nem megy a vízbe, de abba bedobva gyorsan és ügyesen úszik, persze csak azért, hogy mihamarabb partot érjen.

Szokások:
Fogai oly kicsinyek s oly kevéssé emelkednek ki a lágy foghúsból, hogy élő példányokon jóformán nem is láthatók, mindazonáltal oly hegyesek, hogy mindjárt karcolást ejtenek. Az is megesik, hogy mérgében saját fajtársait is megharapja, de fogait köveken s más kemény tárgyakon mégsem próbálja ki szívesen. Ha ingereljük, hasonlóan viselkedik a keresztes viperához: összegöngyölődik, nyakát behúzza, fejét kiszélesíti és a harapáskor gyakran oly tágra tágítja torkát, amint csak bírja. Olykor mérgükben egymást a fejüknél fogva ragadják meg, húzgálják egymást s ilyenkor a gyengébb kénytelen követni az erősebbet, de aligha követi jószántából. Abban a pillanatban, amikor mérgesen odakap valakihez, csakugyan könnyen összetéveszthető a keresztes vipera nőstényével.

A rézsikló a fogságban rendszerint néhány nap alatt megszelídül.

Táplálkozás
Tápláléka a gyíkok, melyekből többet el tud nyelni egymás után, olykor pedig lábatlan gyíkokkal, erdei egerekkel, kígyókkal és kígyótojásokkal teszi ebédjét változatosabbá

A rézsikló rendesen három gyűrűvel veszi körül zsákmányát s annyira megszorítja, hogy minden megmozdulást, sőt még a szívverést is lehetetlenné teszi vele. Ha a zsákmány lábatlan gyík, akkor ritkábban helyezi el testének szorító gyűrűit, de mindig úgy, hogy az áldozat feje előre van fordítva. Mint valamennyi hazai kígyó, úgy a rézsikló is szokott vizet inni.

Szaporodás:
A rézsikló az eleventojó fajok közé tartozik, azaz tojásait addig hordja ki, míg a fiókák mindjárt a lerakás után széttörik a burkot és kibújnak. A rézsikló 3–15 tojását augusztus végén vagy szeptember elején rakja le s azokból a 15 mm hosszú fiatalok azonnal kibújnak. Jó idő esetén még táplálékot is vesznek magukhoz, de különben igyekeznek a tél zordsága elől elbújni s búvóhelyet keresnek maguknak

Veszélyeztető tényezők / Védettség:
Az emberek viperának nézve félelmükben gyakran végeznek vele, illetve élőhelyének pusztulása is negatívan befolyásolja a faj állományát. Természetes ellenségei közé a különféle menyétfélék, a vaddisznó, a sün, a vörös róka, valamint különféle ragadozó- és gázlómadarak tartoznak. Nem veszélyeztetett, de védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft.