Róka (Vulpes vulpes)

Rendszertani besorolás:

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Emlősök (Mammalia)

Alosztály: Elevenszülők (Theria)

Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)

Rend: Ragadozók (Carnivora)

Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)

Család: Kutyafélék (Canidae)

Alcsalád: Valódi kutyaformák (Caninae)

Nemzetség: Rókák (Vulpini)

Nem: Vulpes

Faj: V. vulpes

A rókák nemzetségén belül 11 rókafajt különböztetünk meg, rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát hívják.

Előfordulása

A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az Északi-sarkkörtől Közép-Amerikáig és Észak-Afrikáig, beleértve a nagy ázsiai sztyeppeket is. A 19. században Ausztráliába is behurcolták. A tájidegen vörös róka számtalan őshonos faj drasztikus megritkulásában illetve néhány faj kihalásában is nagy szerepet játszott. Alkalmazkodóképessége kiváló: ahogy természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre. A magassági elterjedése szinte korlátlan, 3000 m körüli magasságokban is megtalálható. Magyarországon gyakorlatilag az egész ország területén előfordul. Nem válogatós, generalista faj, mindenütt megtalálja létfeltételeit, ami széleskörű elterjedését igazolja.

Morfológia, testfelépítés

Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú, hegyes fülű, elliptikus szemű állat. Testén a vöröses színű szőr dominál, a háton sötétebb sáv húzódik végig, amit a lapockáján ugyanilyen pászta keresztez. A has szőrzete világosabb, szürkésfehér vagy fehéres árnyalatú. A farok vége fehéres, vagy kifejezetten fehér, a lábak külső fele és a fülek feketék A pofáján lévő tapintó szőrök hossza meghaladhatja a 10 cm-t, a bajuszszálak ugyanolyan hosszúak. Színe évente a vedlések idején változik. A farok hossza elérheti a testhossz 70%-át. Nyoma a kutyafélékre jellemző, mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Teste körülbelül 60 cm hosszú, testtömege 6-7 kg.

Életmódja

Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. Kedvező körülmények között nem maga ássa, hanem borzok elhagyott kotorékaiban telepedik meg. Gyakran költözik barlangokba és más természetes üregekbe, de romokba, omladékokba, kőrakásokba is; korhadt fák üregével, sűrű bozóttal vagy elhagyott homokbányák üregével is megelégszik. Van, hogy kazlakban talál magának téli lakást.

A kölykök mintegy 3 hétig szopnak, majd egy hétig vegyes étrenden élnek, a 4. héten kezdődik meg elválasztásuk. Ebben az életszakaszban előemésztett táplálékot kapnak, a nekik szánt zsákmányt a szülők a nyelőcsőben raktározzák. A kis rókák 10-12 hetes korukban kezdik tanulni a vadászatot. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadásznak. A róka a hosszú nyári napokon több órával napnyugta előtt indul vadászni kölykeivel. Állandó hideg időben és nagy hóban csak a reggeli órákban pihen. Ameddig csak teheti, a sűrűségben halad. A róka táplálékában szinte minden szerepel, a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészi. Jól úszik, ezért a vízimadarak fészkei sincsenek tőle biztonságban. Károsítja a házi baromfiállományt. A kertekben és a szőlőkben sáskákat, cserebogarakat és lárvákat, földi gilisztákat fogdos, megeszi az érett gyümölcsöt is. Télen, magas hóban, amikor vadászterületén nem jut megfelelő táplálékot, gyakorta az ember közelébe húzódik némi ételhulladék reményében. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad.

Szaporodása

Az ivarérettséget 10 hónapos korban érik el, így a rókák már a születésük utáni szaporodási ciklusban is részt vehetnek. A párzási időszakot koslatásnak hívjuk, ez többnyire decembertől februárig tart. Ez idő alatt ibolyának nevezett mirigye nagyon erős szagot áraszt. A róka a kölykezés, illetve a fiatalok felnevelése céljából kotorékot foglal, illetve készít.

Vemhességi ideje 52-53 nap. Az ellés időszaka március közepe, április közepére esik. Vemhesség után 3-8 darab, körülbelül 100 g-os, csokoládébarna, gyapjas szőrrel fedett kölyköt hoz a világra. A róka évente egyszer kölykezik.

Mozgáskörzet, migráció

Egy róka mozgáskörzete a táplálékkínálat függvényében 30-1300 ha között változhat. A fiatal rókák szeptemberben elhagyják szüleik otthonterületét. A kanok messzebbre vándorolnak, a szukák közelebb maradnak születési helyükhöz. Az elvándorolt állatok a következő szaporodási ciklusig saját territóriumot igyekeznek foglalni.

Szerepe az ökoszisztémában, a közegészségügyben és a gazdaságban

A rókát részben prémjéért, részben az apróvadállomány és a házi baromfiak pusztítása miatt emberemlékezet óta vadásszák. Mivel természetes ellenségei közül a nagy testű szőrmés ragadozókat a farkast és a medvét már régen kivadászták és a rókát zsákmányolni képes nagyobb ragadozó madarak állománya is erősen lecsökkent ma már csak az ember és a különféle betegségek korlátozzák. Régen a róka dúvadnak számított. Egész évben vadászható volt, de értékes prémjéért elsősorban a téli időszakban lőtték. A divat változása és az állatvédő szervezetek kampányai miatt a szőrme viselés visszaszorult, a vadászati nyomás csökkent. Mindezek miatt a 90-es évek közepétől erősen megnőtt a hazai rókaállomány, megkezdődött a faj urbanizációja is. Ma már a települések, főként a városok háborítatlan részein, beépítetlen telkeken, parkokban ipari területeken is megtalálhatóak kotorékai. Ezek a városi rókák alig mutatnak félelmet az emberrel szemben és kiválóan megélnek a felhalmozott hulladékokon.

Az Európai Unió nyomására megkezdődött a veszettség elleni orális immunizálás, azonban megjelent egy új betegség, a rühesség. Az új évtized kezdetén ez átmenetileg csökkentette a hazai rókapopulációt, de a veszettség továbbra sem tűnt el határainkon belül.

A folyamatosan növekedő populáció predációs nyomása a földön fészkelő madarak számára komoly veszélyhelyzetet teremtett. A mára természetes ellenségek híján sűrű rókaállomány vadgazdálkodási, természetvédelmi és közegészségügyi szempontból egyaránt súlyos problémákat okozhat. A vadgazdálkodók számára az apróvadállomány, a természetvédelem számára a veszélyeztetett fajok pusztításával. A populációk szinten tartás, helyenként csökkentése a fontos feladat.

Szerepe a talajban

A rókának fontos szerepe van a talajban, mivel a rókavár többnyire földi üreg, amit nemritkán borzoktól foglalnak el. Ha földalatti járat- és kamrarendszer elég kiterjedt, úgy hosszasan együtt is lakhatnak velük. Ha borzlyuk nincs a közelben, a róka magának ássa meg a kotorékát. A hely megválasztásakor fontos szempont a terület napos fekvése és a rejtettsége.