Pettyes gőte – Triturus vulgaris vagy Lissotriton vulgaris
Rendszertani besorolás:
Ország: | Állatok (Animalia) |
Törzs: | Gerinchúrosok (Chordata) |
Altörzs: | Gerincesek (Vertebrata) |
Osztály: | Kétéltűek (Amphibia) |
Rend: | Farkos kétéltűek (Caudata) |
Alrend: | Salamandroidea |
Család: | Szalamandrafélék (Salamandridae) |
Nem: | Triturus |
Faj: | Triturus vulgaris |
Előfordulás, élőhely:
Dél-Franciaország, Spanyolország és Portugália kivételével egész Európában és Nyugat-Ázsiában igen elterjedt. A pettyes gőte főleg a sík területeken gyakori, de a domb- és hegyvidékeken is elterjedt. 1000 méter magasság fölé csak ritkán hatol fel. Lomberdőkben, parkokban és réteken él, települések közelében is megtaláljuk. A nyílt vízfelületeket szereti.
Tavak, mocsarak, patakok, kubikgödrök, dagonyák, kiöntések, halastavak és azok környéke szolgálnak élőhelyéül. Az út menti keréknyomokban, csendesen csordogáló csatornákban épp- úgy megtalálható, mint az erdei vízállásokban, háborítatlan bányatavakban stb. Gyakran a kertekbe épített tavakba is betelepül.
Morfológia, felépítés:
A pettyes gőte karcsú, alig 10 centiméter hosszú, finoman tagolt testű gőte. Fején három hosszanti barázda található. Bőre a vízi élet során sima, a szárazföldi életmódra visszatérve szárazzá és érdessé válik. A hím fején 5-7 sötét hosszanti csík húzódik, háta és oldalai olajzöld, sárgás, barnás vagy majdnem feketés színűek, nagy, sötét, többnyire kerek foltokkal. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a szemek között vagy mögöttük kezdődő fogazott vagy hullámos szélű, gyöngyházfényben csillogó háttaraj, amely megszakítás nélkül megy át az ugyancsak fogazott vagy hullámos farokszegélybe, és többé-kevésbé hosszú hegybe fut. Farka oldalt összenyomott.
Táplálkozás:
A felnőtt állat a szárazföldön, kisebb gilisztákkal, meztelen csigákkal és puhatestű rovarokkal táplálkozik, míg a vízben rovarlárvákat, apró rákokat, békapetéket, kisebb ebihalakat stb. zsákmányol.
Szokások:
Általában márciusban, enyhébb teleken már február végén előjön téli rejtekéből, és a vízinövényekkel dúsan benőtt, sekély vizekhez megy.
Nappal kövek, gyökerek alatt vagy földi lyukakban tanyázik, ahonnan szürkületkor bújik elő, hogy vadászni induljon.
Szaporodás:
Síkvidéken igen jellemző szaporodó helyei a tavaszi hó olvadások által elöntött füves, sásos területek. A peterakás fő időszaka áprilisban van, de egyes példányoknál ez júniusig is elhúzódhat. A nőstény kb. 300 petét rak, elsősorban vízinövények leveleire, vagy - ezek hiányában - kövekre, a tarajos gőtéhez hasonlóan. A petékből a lárvák 14 nap alatt fejlődnek ki, de hidegebb környezetben ez akár 20 nap is lehet. A lárvák augusztus elejére-végére alakulnak át, és ekkor elhagyják a vizet, ahová csak 3 év múlva, már ivaréretten térnek vissza. A felnőtt állat a peterakás után áttér szárazföldi életmódra.
Szerepe az ökoszisztémában:
A tápláléklánc fontos résztvevője, az apró ízeltlábúak és puhatestűek ragadozója, illetve a vízi táplálékláncban is részt vesz.
Szerepe a talajban:
Nappali, inaktív időszakában a talaj menti kövek, üregek, gyökerek között keres menedéket.
Veszélyeztetettség:
Érzékeny a talaj és vízszennyezésre. A vizek elmúlt évtizedekben történt fogyatkozása - különösen a kis kiterjedésű, sekély vízállásoké - jelentősen csökkentette a számára alkalmas szaporodóhelyeket.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 2000 Ft.