Amerikai (vörös) kőris (Fraxinus pennsylvanica)

Fraxinus pennsylvanica

Az amerikai kőris vagy vörös kőris az Oleaceae család Fraxinus nemzetségébe, azon belül a Fraxinaster - valódi kőrisek közé tartozó lombhullató fa. Kétlaki, míg a honi kőrisek poligámok. Hazája az atlantikus Észak-Amerika, ahol elterjedési területe Új-Brunswicktôl és Dél-Ontariótól a Mexikói öbölig, illetve nyugaton a Sziklás-hegységig nyúlik. Hazánkban a nyugati határszél és a középhegységek kivételével általánosan elterjedt, előfordulása a folyóvölgyekre, a lápterületekre és a szikesekre koncentrálódik.

Porzós virágai zömök, termős virágai nyúlánk levélhónalji bugában nyílnak. A termés 35-70 mm hosszú, a csúcs lekerekített vagy kicsípett, színe sárgás. A mag – a virágos kőrishez hasonlóan – hengeres, de kétszer olyan hosszú.

Az indiánok az amerikai kőrisnek minden részét felhasználták. Gyökeréből sárga, kérgéből vörös festéket készítettek. Kérgét széles körben alkalmazták gyógyászati célokra: belsőleg depresszió, kimerültség, gyomorgörcs ellen, valamint vízhajtóként, epehajtóként és hánytatóként, külsőleg sebek, sérülések, szúrás, gyulladás, rovarcsípés és kígyómarás gyógyítására. Magjának afrodiziákus hatást tulajdonítottak.

Fájából bútort, kerítést, cölöpöt, ládát, állványt, kenut, csövet, íjat, nyilat, éket, dobot készítettek. A sziúk az amerikai kőrist kultikus célokra is felhasználták.

Az amerikai kőrist ültetik díszfaként is olyan területeken is, ahol nem őshonos, mert ellenáll a betegségeknek és jól tolerálja a városi körülményeket.

Az amerikai kőris folyóink mentén, az ártereken országszerte megjelenik más betelepített/behurcolt növények, például a gyalogakác és a zöld juhar társaságában. Az általa okozott természetvédelmi probléma súlyossága területenként változó. Különösen azokon a területeken fordul elő nagy egyedszámban, ahol előzőleg telepített állománya volt. A faj visszaszorítása hosszú időt igényel, és főleg mechanikai úton történik.