Épületakusztika

Az épületakusztika belső terek akusztikai jellemzőivel foglalkozik, célja olyan belső illetőleg külső terek tervezése, melyek a komfort igényt elégítik ki. További cél egyéb rész tervezések alakítása, mint például a megfelelő szigetelés, már meglévő tereknél költséghatékony akusztikai zajcsökkentés. Beltérben a hanghullám az épület határoló felületeibe ütközik, mielőtt jelentősen legyengülne. A belső hangtér nem gömb alakú, de ez függ a felületek geometriájától és akusztikai tulajdonságaitól is. A terem térfogata, a hangforrástól való távolság, az épület szerkezeti felületei és az észlelési pont is fontos szerepet játszik. A hang a teremben egy adott észlelési pontban a közvetlen hangból és a visszaverődő hangból áll. A közvetlen hang az, ami még nem verődött vissza egy felületen. A hangvisszaverődésekkel kialakult teret zengő hangtérnek nevezzük. Ez mindazokból a hangokból áll, ami már egyszer, kétszer vagy többször visszaverődött az épület szerkezeti felületeiről. Az egyszer visszaverődött hangot első visszaverődésnek hívjuk, a kétszer visszaverődött hangot második visszaverődésnek, stb. A visszaverődési hangtért befolyásoló visszaverődések száma függ a felület akusztikai tulajdonságaitól. Ha a terem felületei teljes mértékben hangvisszaverők, akkor elméletileg korlátlan számú visszaverődés történhetne. Ha a felület tökéletesen hangelnyelő lenne, akkor egyáltalán nem történne visszaverődés (a szabadtéri feltételeknek megfelelően). A valóságban mindig van egy bizonyos energiaveszteség, amikor a hanghullám a falnak ütközik (lásd Hangvisszaverődés). A levegő továbbá bizonyos mértékben el is nyeli a hanghullám energiáját. A hangelnyelés függ a frekvenciától. A magas frekvenciájú hang gyakran sokkal könnyebben elnyelődik, mint az alacsony frekvenciájú hang.