Heinrich Hermann Robert Koch 1843. december 11-én született.
Elsőként tenyésztette ki a lépfene kórokozóját, majd felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját. Tanulmányozta a gennykeltő baktériumokat és a baktériumok tenyésztésére alkalmas táptalajt fejlesztett ki.
Kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítási módszerét, a baktériumok tárgylemezen történő festését, meghatározta a bakteriológiai állatkísérletek alapelveit.
Felfedezte az Anthrax (Bacillus) spóraképzését, a tuberkulózist okozó baktériumot (1882) és a kolera-vibriót (1884). Elsőként figyelte meg a Staphylococcust (1878) és a Pneumococcust (1881).
Ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilezést, amellyel kijelölte a mai sebészeti csírátlanításra alkalmas eljárást. Mindezzel lehetőséget teremtett sok fertőző betegség elleni eredményes védekezésre. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
A Koch-féle posztulátumok egy betegség mikrobiális eredetére vonatkozó követelmények. Robert Koch és Friedrich Loeffler bakteriológusok dolgozták ki 1884-ben és Koch publikálta 1890-ben.
A Koch-féle posztulátumok az alábbiak:
- A mikroorganizmus az adott betegség minden esetében jelen kell legyen, hiányozzon az egészségeseknél.
- A mikroorganizmus színtenyészetben kimutatható legyen.
- A kitenyésztett mikroorganizmust érzékeny állatba oltva ki lehessen váltani a betegséget.
- A mikroorganizmus színtenyészetben kitenyészthető legyen a kísérleti állatból.
Koch nevét egy mikrobiológiai eszköz, a Koch-fazék is viseli: ez egy gőzfazék, melyben a sterilezés áramló gőzben, légköri nyomáson 100 °C-on történik, általban 30 percen át. Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha szénhidrátot vagy 100 foknál magasabb hőmérsékletre érzékeny táptalajokat sterileznek.