Hagyományosan, a talajminőség felmérése fizikai, kémiai és mikrobiológia indikátorok felhasználásával történik. A talajdegradáció követésének és a környezeti kockázat felmérésének egyik eszköze a biológiai monitoring. Az utóbbi 10 évben néhány kutató, új, a talaj mikrofauna vizsgálatán alapuló biológiai módszert javasolt a talaj minőségének jellemzésére. A témában megjelent tudományos publikációk egy része a talajlakó ízeltlábúak általános vizsgálatát (Parisi, 2001), míg a többi, egyetlen taxonon alapuló felmérési módszer alkalmazását ismerteti (Bernini et al., 1995; Iturrondobeitia et al., 1997; Paoletti, 1999; Paoletti and Hassal, 1999; Parisi, 2001). A biológiai indikátorok használata gyakran az ízletlábúak osztályozásának nehézségébe ütközik. Az egyszerűsített öko-morfológiai index bevezetése, mely nem igényli az organizmusok faj szerinti osztályozását, lehetőséget nyújt az említett felmérési módszer szélesebb körű alkalmazására. A talaj minőségének felmérésére, talajlakó ízeltlábúak (microarthropodes) felhasználásával, új biológiai eszközt, a „QBS index” ("Qualitá Biologico de Suolo"= talaj biológiai minősége) módszert dolgoztak ki, ismertettek és alkalmaztak olasz kutatók (Parisi et al, 2005). A QBS index képzésének fő fázisai a következők: 1) mintavétel, 2) ízeltlábúak elkülönítése 3) minták tartósítása, 4) biológiai forma meghatározása, 5) QBS index meghatározása.
A talajlakó ízeltlábúak érzékenyek a talaj funkcióit érintő leromlási folyamatokra. Tehát az ízeltlábúak mennyisége és minősége egyenes arányban van a talaj minőségével. A QBS index azon alapul, hogy a talaj minősége arányos a talajhoz adaptálódott és ott élő mikroízeltlábú csoportok számával.
A QBS index a talajban található ízeltlábúak csoportját alkotó fajok öko-morfológiai indexéből (EMI index: eco-morphological index) képzett pontszámokon alapul. A pontszámok 1-től 20-ig adhatók, a skála pontszámai a talajhoz adaptálódott, ott élő fajok és csoportok számától függ.
A talajban nem a mikroizeltlábúak fajait azonosítják, hanem a talajból kiszedett állatok szeteromikroszkópos képén az alábbi, a talajhoz történő adaptációt mutató jegyeket figyelik meg:
- csökkent pigmentáció vagy a pigmentáltság teljes elvesztése
- a szemek, a látószerv redukciója
- áramvonalas testforma
- csökkent méretű, visszafejlődött, rövid, tömzsi járulékos szervek (szőrök, lábak, antennák)
- repülőképesség csökkenése vagy elvesztése
- talajhoz adaptálódás az ugrásban és futásban
- csökkent vízvisszatartóképesség.
A QBS index egy adott talaj összesített pontszámát jelenti, és az ízeltlábúak teljes közösségét jellemzi. Mivel a módszer nem igényel komplex, faj szerinti azonosítást, könnyen alkalmazható. A QBS módszert több talajtípusra és különböző talajhasználatok esetén is alkalmazták Olaszországban.
Bernini, F., Avanzati, A.M., Baratti, M., Migliorini, M., 1995.Oribatid mites (Acari Oribatida) of the Farma Valley (Southern Tuscany). Notulae Oribatologicae LXV. Redia LXXVIII (1), 45–129.
Iturrondobeitia, J.C., Saloña, M.I., Pereda, J., Caballero, A.I., Andrés, M.C., 1997. Oribatid mites as an applied tool in studies on bioindication: a particular case. Abhandlungen und Berichtedes Natuurkundemuseums Görlitz 69 (6), 85–96.
Paoletti, M.G., 1999. The role of earthworms for assessment of sustainability and as bioindicators. Agric. Ecosyst. Environ. 74, 137–155.
Paoletti, M.G., Hassal, M., 1999. Woodlice (Isopoda: Oniscidea):their potential for assessing sustainability and use as bioindicators. Agric. Ecosyst. Environ. 74, 157–165.
Parisi, V. 2001, The biological soil quality, a method based on microarthropods. Acta Naturalia de L’Ateneo Parmense 37, 97–106 (in Italian),
Vittorio Parisi, Cristina Menta, Ciro Gardi, Carlo Jacomini, Enrico Mozzanica, 2005: Microarthropod communities as a tool to assess soil quality and biodiversity: a new approach in Italy, Agriculture, Ecosystems and Environment 105 (2005), 323–333.
http://www.ku.edu.np/aec/sharmaPDF/Ph.D/Lecture%2031%20Application%20of%20QBS.pdf