A biológiai sokféleség nagyrészt az élőlények elkülönült evolúciójának és a helyi feltételekhez való alkalmazkodásának az eredménye. Egy új faj érkezése az adott ökoszisztémába természetes jelenség és a legtöbb idegenhonos faj nem képes életben maradni vagy nem válik inváziós fajjá, az őshonos fajok közösségében stabil részese lesz a táplálkozási hálózatnak. Néhány esetben azonban mégis hirtelen és tömegesen képesek e fajok elterjedni, ezzel rövidebb-hosszabb időre felborítják a korábban kialakult ökológiai egyensúlyt. Hosszabb időtávon egy új egyensúlyi helyzet alakul ki, azonban addigra kiszoríthatnak őshonos fajokat (azáltal, hogy szűkítik az életterüket vagy ragadozójuk lesznek) amelyek kihalnak.
Ezzel szemben azonban nem természetes a fajok terjedésének jelenlegi mértéke a kereskedelem, utazás és szándékos betelepítések révén. Az özönfajok megváltoztathatják a korábbi ökológiai viszonyokat, és így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre és komoly gazdasági károkat okozhatnak.
Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás-csökkenés második fő okának közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajoknak minden szinten kedvezőtlen környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai vannak.
Példák Magyarországon: cifrarák, jelzőrák, krumplibogár, kukoricabogár, amerikai fehér szövőlepke, spanyol mesztelencsiga, naphal, törpeharcsa.