A képen egy plazmid vázlata látható: a plazmidon két antibiotikum rezisztenciáért felelős gént láthatunk: az ampicillin (piros szakasz) és a tetraciklin (kék szakasz) rezisztenciáért felelős géneket.
Ez az egyik elsőként megismert plazmid, a Escherichia coli egyik természetes plazmidjából géntechnikákkal módosított DNS, a pBR 322. A plazmidok szabványos neve úgy képződik, hogy a kis p (p = plazmid) után az előállító nevének kezdőbetűi jönnek (BR = Bethesda Research Institute), majd a fejlesztés lépései során kapott számok.
A képen látható mesterséges plazmid egy klónozó vektor, ami azt jelenti, hogy erre a plazmidra tetszőleges gént kapcsolhatunk, hogy aztán ezt a gént bejuttassuk egy sejtbe, ahol a beültetett gén a plazmiddal együtt megsokszorozódik.
Az antibiotikum-rezisztencia géneket ebben az esetben szelekciós markerként használják: az egyik rezisztencia gén érintetlen marad a génbeültetéskor, a másikba belehasítanak, hogy oda építsék be a célgént. A egyik rezisztenciagén aktivitása és a másik rezisztenciagén aktivitásának elvesztése együttesen azt jelenti, hogy beépült a célgén a plazmidba.
A rezisztencia géneken kívül ezen a plazmidon láthatjuk a replikációs origót (zöld szakasz: itt tapadnak meg a plazmid átírását végző enzimek) és három hasítási helyet, ahol speciális DNS-bontó enzimek (endonukleázok) képesek elhasítani (kinyitni, linearizálni) a plazmidot.