IUPAC név | nátrium-hipoklorit |
Egyéb nevek | nátrium-klorát, hypo, hipó |
Képlet | NaOCl |
Moláris tömeg | 74,44 g/mol |
Megjelenés | fehér szilárd anyag |
Sűrűség (20 °C) | 1,07-1,14 g/dm3 |
Olvadáspont | 18 °C |
Forráspont | 101 °C |
Oldhatóság (vízben) (0 °C) | 29,3 g/100ml |
Veszélyesség: | |
EU osztályozás | Korrozív (C) |
R-mondatok | R31, R34, R50 |
S-mondatok | (S1/2), S28, S45, S50, S61 |
A nátrium-hipokloritot, vagy közismert nevén hipót nátrium-hidroxid és klórgáz reagáltatásával állítják elő. Lúgos kémhatású oldat, amit fertőtlenítésre, fehérítésre, és szagtalanításra is használnak. A hipó a hipoklórossav oxidációval elpusztítja a mikroorganizmusokat, illetve elszínteleníti a szerves festékeket. A hipót a háztartásokban 1940-től használják. Veszélyessége az alkalmazásának a körülményeitől, és a koncentrációjától függ. Ha az előírás szerint használják, nem veszélyes. Azonban ha savakkal reagál, mérgező klórgáz fejlődik.
A reakcióegyenlet sósavval (HCl) felírva: NaOCl + 2HCl = NaCl + H2O + Cl2
A háztartási hipók általában 5%-nál kevesebb nátrium-hipokloritot tartalmaznak. Ez a mennyiség irritációt okozhat. Az iparban használt, koncentráltabb hipók töményebbek és maró hatásúak. Ha a kéz nátrium-hipoklorit oldattal érintkezhet, gumikesztyű viselése javasolt.
wikipedia