Szennyezett talajok környezettoxikológiai jellemzése egy sor problémát vet fel, a szennyezőanyag oldaláról,  a talaj oldaláról, valamint a talaj és a szennyezőanyag kölcsönhatása oldaláról.

A talajt szennyező anyagok általában keverékek, az egyes komponensek hatása ritkán összeadható, gyakoriak az egymást erősítő és gyengítő hatások. Ezt a környezettoxikológiai tesztek képesek mérni.

A talaj három fizikai fázist tartalmaz, gáznemű, folyékony és szilárd fázisokat. A szennyezőanyagok a három fázis között megoszlanak és szinte soha nincs egyensúly. A szennyezőanyagok olyan erősen képesek kötődni a talaj szilárd fázisához, hogy többé nem hozzáférhetőek a talajlakó élőlények számára. Kémiai eszközökkel nehezen közelíthetőek meg ezek a történések a talajban. Az élő tesztorganizmusok viszont érzékelik a szennyezőanyagok megoszlását és hozzáférhetőségét, ezért a talajjal direkt érintkezést biztosító környezettoxikológiai tesztek reális eredményt adnak, hiszen viszonylag élethűen szimulálják a valós helyzetet.