A kőolaj természetes eredetű anyag, így a környezet mikroorganizmusai általában  hosszabb-rövidebb adaptációs időszakot követően hatékonyan képesek bontani. Természetesen a sokkomponensű kőolaj egyes összetevőit nem egyforma sebességgel  bontják,  szénhidrogének közül a legkönnyebben az alkánok bonthatóak, ezen belül is különbség van a szénatomszámtól és a vízoldhatóságtól függően. A talajban élő mikroorganizmusok közül sok  baktérium-, gomba és fonalas gomba faj képes a szénhidrogének bontására. Az alkánokhoz képest a telítetlen és elágazó láncú szénhidrogének általában rosszabbúl bomlanak, a gyűrüsek és főként a többgyűrűs vegyületek a nehezen bontható, esetleg a perzisztens kategóriába tartoznak. A szakirodalom TPH (Total Petroleum Hydrocarbon = összes kőolaj eredetű szénhidrogén) kifejezést használja a kőolaj eredetű szennyezőanyagokra.

TPH-bontó aerob vagy fakultatív anaerob baktériumok: Pseudomonas, Acinetobacter, Bacillus, Nocardia, Rhodococcus, Mycobacterium, Corynebacterium, Flavobacterium, Beijerinckia, Aktinomicéták, pl. Acinetobacter calcoaceticus.

TPH-bontó anaerob baktériumok:

- nitrátredukálók: Pseudomonasok, Moraxella

- szulfátredukálók: Desulfobacterium, Rhodopseudomonas,

TPH-bontó gombák: Candida, Rhodotorula, Aspergillus, Penicillium, Trichoderma, Cununghamella, Rhizoctonia,