1986. április 26-án történt a csernobili baleset egy eredeti szovjet konstrukciójú, grafitmoderátoros, nyomás alatti forróvizes reaktorban. Amint az az utólagos szakvéleményekből kiderül, ez a reaktortípus elméletileg sem felelt meg az elvárható, korszerű biztonsági követelményeknek. Ráadásul a hűtő és szabályozó rendszerben több tartalékberendezés működésképtelen volt. Ilyen feltételek mellett az operátorok egy nem dokumentált és nem ellenőrzött, felületes program szerint, kézi vezérléssel, teljesítménynövelési kísérleteket végeztek a termelő üzemi léptékű reaktorblokkal. Sajnos, a kísérletek során, az önfenntartó szintet meghaladó neutronfluxus (ill. a „reaktivitás”) olyan értéket vett fel, amelyet sem a moderátorokkal, sem a hűtés fokozásával nem tudtak csökkenteni. A magreakció instabilis állapotba került: a reaktor „megszaladt”, a blokk hőmérséklete hirtelen megnőtt. A reaktormag megolvadt, köpenye szétrobbant. A grafit-elemek begyulladása fokozta a hőfejlődést. Az épület betonszerkezete szétesett. A reaktormagból kb. 8 t radioaktív fűtőanyag szóródott szét, ami összesen kb. 2 E Bq értékű összaktivitás szabadba kerülését jelenti. Magának a robbanásnak 31 halottja volt. 203 embert kellett az erős sugárterhelés miatt kórházban kezelni. A nagy sugárterhelés miatt a reaktorhoz közeli város 45 ezer lakosát gyorsan kitelepítették, a következő héten még 90 ezer lakost telepítettek ki a 30 km-es körzetből. A becsült anyagi kár több mint 3∙10⁹ €. Egy nemzetközi megállapodás szerint 200 000 embert kell élete végéig orvosi megfigyelés alatt tartani az intenzív sugárfertőzés miatt.

A radioaktív anyaggal szennyezett légtömegek először Finnország és Svédország fölé szálltak. Ott észlelték először az erős sugárzást. A másik irányba induló és Kijevet elérő porfelhők először dél-keleti irányban haladtak. Később nyugat felé fordultak. Május első napjaira Németország fölé érkeztek. Közép-Európa után és Nyugat-Európát is elérték. Egyes országokban a szennyezett termőföldeken mért aktivitás értékek a háttérsugárzás ezerszeresét is elérték. A szennyezett területeken mért aktivitás a I131 és a Cs137 izotóptól származott. A jód-izotóp felezési ideje, szerencsére, rövid (6,67 óra). A cézium-izotópé azonban viszonylag tartós szennyezést okozott (felezési ideje: 33 év).