Berkenye (madárberkenye) (Sorbus aucuparia L.)

Sorbus aucuparia L.

Népies neve: madár- vagy veres berkenye

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Hegyvidékek erdeiben (fenyvesek, bükkösök, tölgyesek) megtalálható, feltűnően szép piros termésű cserje vagy fa. Viszonylag kis termetű faféleség. Kérge szürkés színű, fényes, sima, ágai feltörőek, majd lehajlóak. Egész Európában elterjedt, erdei tisztásokon, hegyes, sziklás lejtőkön, vagy magas hegyi erdők határán található.Közép-Európában tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben élő faféleség. Levelei 5-6 cm hosszúságúak, szélei fűrészesek, csúcsai hegyesek. Bogyószerű termése 1 cm átmérőjű, sárgásvörös színű, fanyar, savanykás ízű. A fa virágát májusban hozza, de termése ősszel válik szedhetővé.Termése októberben már lehullik. Fája fafaragásra alkalmas.

A termés szorbitolt, paraszorbinsavat, cseranyagot, C-vitamint, pektint és karotinoidokat tartalmaz

A növény érett termését használják gyógyászati célokra. A gyümölcse kezdetben sárga, majd hirtelen narancssárga, illetve korallpirossá válik. A termést a fürtről le kell szedni, majd kiterítve meg kell szárítani.  A frissen szedett gyümölcs vitaminokban gazdag.

A madárberkenye bogyóit a népi gyógyászatban enyhe vizelethajtó hatása miatt alkalmazták, de a húgyutak fertőzése esetén is ajánlott. Friss gyümölcsét C-vitamin pótlásra használják. A bogyók kis mennyiségben enyhe hashajtó hatással rendelkeznek, nagyobb adagokban hasmenést okoznak. A termések hosszas főzését követően - például lekvár készítésekor - a hashajtó hatásért felelős vegyület elbomlik, és a cserzőanyagok hasmenést gátló hatása kerül előtérbe.

A berkenyevirágból készített tea íze hasonlít a kínai vagy az orosz teához. A népi gyógyászatban megszárított terméséből főzött teát a vesekőképződés megakadályozására ajánlják.

 A berkenyepálinka közkedvelt rövidital egyes országok - Románia, Ausztria - hegyvidékein.