Pardosa agrestis

Pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) rendszertani helye:

Ország: Animalia (Állatok)

Törzs: Arthropoda (Ízeltlábúak)

Osztály: Arachnida (Pókszabásúak)

Rend: Araneae (Pókok)

Család: Lycosidae (Farkaspókok)

Nemzetség: Pardosa

Elterjedés

A farkaspókok a talaj felszínén élő ízeltlábúak egyik legtipikusabb és leggyakoribb képviselői. A pusztai farkaspók természetes élőhelyei a nyílt, szikes puszták, amelyeken karakterfajnak tekinthető. A szántóföldek jelentik második otthonát, amelyet Közép-Európában a pókok között példátlanul nagy gyakorisággal népesít be. A Kárpát-medence egyéves szántóföldi növénykultúráiban átlagosan a talajon élő teljes pókegyüttes 40%-át teszi ki ez a faj.

Táplálkozás

A farkaspókok ragadozó állatok, zsákmányszerzésükhöz nem szőnek hálót, hanem föld alatti üregeikből lesből támadnak a prédára. A pusztai farkaspók legfontosabb zsákmányállatai: ugróvillások, kétszárnyúak, kabócák, pókok.

Szaporodás

A farkaspókok jellegzetes tulajdonsága, hogy a nőstények a petezsákot a lárvák kikeléséig az utótestükhoz ragasztva magukkal hordozzák, majd a petezsákot elhagyó lárvák napokig anyjuk hátán maradnak.

A pusztai farkaspók sajátossága, hogy egy évben többször is raknak petéket a nőstények: májusban és augusztusban. A májusi utódok egy része augusztusra már ivaréretté válhat, szaporodhat. A fejletlenebb példányok nagy valószínűséggel nem élik túl a telet, míg a korai születésű egyedek eléggé fejlettek ahhoz, hogy megérjék a tavaszt és a következő párzási időszakot.

Külső ismertetőjegyek

4,5−6 mm hosszúságú faj. Az egész állat enyhén zöldes- vagy sárgásbarna, egészében világos tónusú. Fejtorának világos középsávja elöl, a szemek mögötti területen a legszélesebb. Oldalsávjai is határozottan felismerhetőek. A potroh középvonalában egy először páratlan, később páros világos foltokból álló mintázat ismerhető fel. Lábaik sárgásbarnák, feltűnő gyűrűzöttséget nem mutatnak.