Trachelipus rathkii (Márványos ászkarák)

Rendszerezés:

• Ország: Állatok (Animalia)
• Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
• Altörzs: Rákok (Crustacea)
• Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
• Öregrend: (Peracarida)
• Rend: Ászkarákok (Isopoda)
• Alrend: Szárazföldi ászkarákok (Oniscidea)
• Főcsalád (Armadilloidea)
• Család (Trachelipodidae)
• Faj: Trachelipus rathkii

A szárazföldi ászkarákok valódi rákok amelyek – elnevezésükhöz hűen – jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Közönséges nevük a pincebogár. Testfelépítésük lényegében azonos a vízben élő közeli rokon csoportokéval, de számos morfológiai „újítás” segíti őket a szárazföldi életben. A márványos ászkarák hazánk négy legelterjedtebb ászkafajának az egyike.

Testfelépítés:
Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolódik. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez ún. cephalothoraxot alkot. Jellemzőek a páros faroklábak (uropodium) melyek a szárazföldi adaptációval fokozatosan visszafejlődnek. Tövükben faroklábi mirigyek helyezkednek, amelyek nyúlós fehérjetartalmú váladékot termelnek. Toruk és portohuk oldalán kiálló lapos lemezek húzódnak, amelyek a végtagok alapízéből alakultak. Ezek kiszélesedtek, ellapultak és összeolvadtak a szelvények tergitjével. Kutikulájuk erősen meszes, a sötét élőhelyeken tartózkodók elvesztették a színezetüket. Első torszelvényük összeolvadt a fejjel, a többi szabad. Első csápjuk rövid, a második is egyágú. Torlábaik tipikus járólábak. Az első két pár potrohláb a hímen rendesen ivari célra módosult. A lemezszerű ágak egyszersmind kopoltyúk. Többségüknél az exopoditban járulékos lélegzőszerv az úgynevezett tracheális szerv, vagy „fehér szerv” alakult ki. Ez teszi lehetővé a légköri levegőből való lélegzést, a szárazföldi életet. Faroklábuk kéttagú.

Elterjedés:
A faj Közép-Európában honos, ártéri területeken kifejezetten gyakori és nagy tömegben él, de szinantróp környezetben is fennmaradnak populációi. Általánosságban az ászkarákfauna fajszegénysége és a tágtűrésű fajok (például Armadillidium vulgare, Trachelipus nodulosus és Trachelipus rathkii) dominanciája látszik az például az Alföld területén.

Szerep:
Főként a szervesanyag lebontásában vagy feldarabolásában van jelentős ökológiai szerepe a szárazföldi ászkarákoknak. Ez azt jelenti, hogy táplálékukat a hullott avar, növényi törmelék és az azokon megtelepedő mikroorganizmusok és gombafonalak alkotják.

Érdekesség:
Kutatások igazolták, hogy az ászkák körében elterjedt és igen nagy jelentőségű a koprofágia, azaz a saját pelletük (ürülék) elfogyasztása. A koprofágia segít visszanyerni a kiürített bélflóra egy részét, valamint fontos tápanyagokat. Megfigyelések szerint a fiatal egyedek fejlődése lassabb a normálisnál, amennyiben azok nem jutnak hozzá pelletükhöz.