Campodea redii

Campodea redii

Rendszertan

• Ország (Regnum): Állatok (Animalia)
• Törzs (Phylum): Ízeltlábúak (Arthropoda)
• Altörzs (Subphylum): Hatlábúak (Hexapoda)
• Osztály (Classis): Entognatha
• Rend (Ordo): Lábaspotrohúak (Diplura)
• Alrend (Subordo): Rhabdura
• Főcsalád (Superfamilia): Campodeoidea
• Család (Familia): Campodeidae
• Nem (Genus): Campodea
• Faj (Species): Campodea redii

A Diplurák fénykerülő, fehéres vagy sárgás színű állatkák. Szemük soha sincs, de van egy pár sokízű csápjuk, amelyet reszketve, tapogatva ide-oda mozgatnak. Minden Diplurának háromszelvényes tora, hat lába, megnyúlt, világosan tízszelvényű potroha és ennek végén mindig két hosszú fartoldaléka (cerci) van.

Táplálékuk különböző bomló hulladékokból, állati és növényi lágy anyagokból áll. Malpighi-edényeik gyakran hiányzanak. A lélekzést a tracheákon és a fínom bőrön kívül vékonyfalú ventrális zacskók végzik, amelyek párosával a potrohszelvények hasoldalán helyezkednek el és rendesen be vannak húzódva. Nagyon nedves levegőben vér duzzasztja meg őket, úgyhogy hólyagszerűen előbuggyannak.

A Campodea nemzetség kis, fehér vagy színtelen, vak, hatlábú, sörtés farkú ízeltlábúak. A legnagyobb egyedek 12 mm hosszúra is megnőnek. A Campodea igen világosan mutatja a Diplurák alakját: elől a kerek, jól elkülönült fejen egy pár sokízű, hajlékony csáp, a toron pedig három pár láb van, amelyekkel a rovar gyorsan tovarohan, ha rejtekhelyének hirtelen felfedésekor megriad. A tíz szelvényből álló potroh végén két hosszú, merev, számos ízből összetett serteszerű farokfüggeléket látunk, amelyek tapintási ingerekre érzékenyek, és úgy látszik, hogy bizonyos értelemben mint hátulsó csápok szerepelnek. Az ajaktapogatókat csak két rövid, ízeletlen nyúlvány képviseli. Az állkapcson különálló belső és külső karéjt és egy rövid tapogatót lehet megkülönböztetni. Az utolsó tori lábpár mögött, az első potrohszelvény hasoldalán a Campodeának egy pár hengeres vagy kúpos lábcsonkja van, amely a hímen nagyobb, mint a nőstényen. A 2.–7. potrohszelvény haslemezein egy-egy pár vesszőalakú stylus van, ezeknek a belső oldala mellett pedig egy-egy kitűrhető, ventrális zacskót találunk. A tizenegyedik szelvényből, amelyhez a hosszú farokserték tartoznak, csak a kis hátlemez ismerhető fel. A test végszelvénye (telson) egy felső és két alsó lemezből áll.

A legismertebb faja, a Campodea staphylinus, szélesen elterjedt Európa nagy részén. A Campodea redii kevésbé ismert. Nedves helyeken él: kövek vagy kidőlt fák alatt, vagy korhadt fákban, levelek közt.