Szurokfű, közönséges (Origanum vulgare)

Origanum vulgare

Népies neve: szárazfű, feketegyopár, kasbók, vad majoranna, balzsammag

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik. Napos területeken, réteken, cserjésekben, erdőszéleken megtalálható illatos, évelő növény. Gyakran vörössel futtatott szárú, aromás illatú növény. Levelei tojásdadok, ép szélűek, mirigyesen pontozottak. A piszkos-rózsaszín, ritkábban fehér 4-7 mm hosszú virágok a murvalevelek hónaljában nyílnak, fejecskeszerű virágzatot alkotnak, a virágkocsányon a fejecskék füzérben vagy ernyőben helyezkednek el.

A növény föld feletti virágos hajtásának felső részét gyűjtik. Virágzása a nyári hónapokra esik.

A növény illóolajat (karvakrolt, timolt, limonént), flavonoidokat és cseranyagokat tartalmaz.

Közismert, hogy hatóanyagai révén kiváló köhögéscsillapító és étvágyjavító gyógynövény, de idegnyugtató tulajdonsága miatt is sokan használják. Jótékony hatású puffadásnál, teltségérzettel járó gyomor-bélrendszeri panaszoknál. Szélhajtó, epehajtó és görcsoldó hatású.

A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Karvakrolt, illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő thymolt tartalmaz, a karvakról és a thymol a baktérium törzsek szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2-5%-ban tartalmazhatja, olaja az oregánóolaj pedig 40-70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától.[2] A növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású.

Illóolajai segítenek száj- és torokgyulladás esetén.

Az eredeti olasz pizzát oregánóval, vagyis szurokfűvel ízesítik, amely serkentőleg hat az emésztésre.