Vidrafű (Menyanthes trifoliata )

Menyanthes trifoliata

 Népies neve: keserű lóhere, a keserű háromlevelűfű, a vidraelecke, a vízi elecke, bolyhos virág és a keserű vidrafű.

A vidrafű a fészekvirágzatúak (Asterales) közé tartozó vidrafűfélék családján belül a Menyanthes nemzetség egyetlen faja.

Az északi félteke zsombékosaiban, láprétjeiben található meg. Európa nagy részén előfordul, Ázsiában és Észak-Amerikában a kipusztulás szélén áll.

Lágy szárú, 10-30 centiméter magas, évelő vízinövény. Pionír faj. Vízszintesen kúszó gyökértörzséből fejlődnek hármasan összetett levelei, később a virágzat. A levél alapja 5-10 cm hosszú, hártyás szélű hüvely, a levelek elliptikusak, élük hullámos, erezetük élrefutó szárnyas. A növény április-május környékén virágzik. Fehér, piros vagy lila virágai rojtos cimpájúak, és tömött fürtbe tömörülnek. Termése tok. Magyarországon fokozottan védett növény.

Hatóanyagai keserű szekoiridoid-glikozidok (foliamentin és mentiafolin), keserű monoterpén alkaloidok (gencianin).

A vidrafüvet hagyományosan étvágygerjesztőnek és hízókúránál használják, gyomorkeserű-likőrök alkotóeleme. A növény fokozza a gyomornedv-elválasztást és a nyáltermelést, továbbá gátolja prosztaglandinok és a leukotrién B4 bioszintézisét és emiatt különleges gyulladásgátló hatása van. A népi gyógyászatban lázcsillapításra használják (ezt azonban a hatóanyagok nem magyarázzák). A homeopátia lázrohamok, fej- és izomfájdalom esetén alkalmazza.  A vidrafűből elkészített teakeveréket már az ókorban alkalmazták epehajtó és gyomorerősítő keverékekben.Többféle gyógykészítmény alkotóeleme.

A vidrafűnek előírás szerint alkalmazva nincs ismert káros mellékhatása. Keserű íze megakadályozza túlzott fogyasztását, ami hányást okozhat. Napi adagja maximum 1 g.