Methicillin rezisztens Stphylococcus aureus (MRSA)

A methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) egyre elterjedtebb a ilágban, emrek szézezreinek az életét veszélyezteti. Ez a baktérium nehezen kezelhető fertőző betegségeket okoz és egyedül az USA-ban évenként 90 000 esetet azonosítanak, melyből mintegy 20 000 halálos kimenetelű. Főként kigyermekek és leromlott immunrendszerű felnőttek, idősek az áldozatok. 2004. óta  mind az USA-ban mind Európában kiterjedt kutatásokat folytatnak az MRSA megfékezésére.

A Staphylococcusok közül rendszerint a Staphylococcus aureus az ember kórokozója, míg a Staphylococcus intermedius kutyákat és macskákat betegít meg. A Staphylococcus aureus a népesség 30%-ban megtalálható az orrjáratban, illetve ritkábban a bélrendszerben.

Bendzsel Dániel állatorvos cikkében leírtak szerint  a methicillin rezisztens törzs nem pathogénebb az egyszerű Staphylococcus aureusnál, ám immungyenge embereknél a rezisztenciája miatt súlyos gondokat okozhat. A béta-laktám antibiotikumok (penicillinek és cephalosporinok) hatásmechanizmusában fontos tényező egy fehérje, amely a baktériumok sejtfalában található, mert az antibiotikum molekulák ehhez a fehérjéhez tudnak kapcsolódni (penicillin-binding protein = PBP). Az MRSA esetén ezek a fehérjék hibásak, így csak gyengén kötik meg az antibiotikum molekulákat (low-affinity PBP = PBP2a). Ezen fehérjék képződéséért a mecA gén felelős, amely egy mobil genetikai elem, az ún. Staphylococcal Casette Chromosome (SCCmec) segítségével íródik be a baktérium genomjába. A fent említett „kazetta” saját enzimekkel rendelkezik, egyszerűen beilleszti a megfelelő génszakaszát Staphylococcus saját kromoszóma struktúrájába. Ezen kívül az MRSA esetén sejtfalvastagodás is nehezíti az antibiotikumok penetrálását (az US CDC elektromikroszkópos képén a sejtfalvastagodás “pörkös” területekként látható a baktérium falán), valamint egy ún. efflux pumpa, amely a membránba illeszkedve aktív módon pumpálja ki az antibiotikumokat a baktériumból.

Az első MRSA baktériumot Európában azonosították 1960-ban. Az állatok a fertőzést szinte mindig embertől kapják el. Emberek MRSA-val pedig leginkább egészségügyi intézményekben fertőződnek (HA-MRSA= Hospital Acquired MRSA).

Az MRSA előfordulása növekvő tendenciát mutat 2005-ben 19% volt methicillin rezisztens (a fent említett 3–5%-on belül), 2007-ben már 42%. A methicillin rezisztenciáért felelős gén horizontális géntranszferrel terjeszti fajtársai körében (a baktériumsejt osztódásától függetlenül). Éppen ezért egy methicillin rezisztens Staphylococcus törzset, legyen az aureus, intermedius, vagy éppen haemoliticus nagy egészségkockázatot képvisel.

Laboratóriumi szempontból fontos, hogy a mecA gén indukálható, tehát elképzelhető, hogy egy törzs oxacillin érzékeny 24 óra után, ám 48 óra elteltével már rezisztenssé válik. Épp ezért a diagnosztikában inkább javasolják a cefoxitint, amely jobban indukálja a fenti gént, így már 24 óra után kiderül a rezisztencia. Fontos, hogy a methicillin rezisztens törzsek minden béta-laktám antibiotikumra rezisztensek, még ha in vitro érzékenynek bizonyulnak is.

Állatok gyógykezelésére a kloramfenikol használható (in vitro hatékonyság >95%), 33 mg/ttkg/8 óra adagban kutya esetén, és 50 mg/macska /12 óra adagban macska esetén. A potenciált szulfonamidokra 50% körüli az érzékenység, a klindamicin ez alatt van, csakúgy, mint az enrofloxacin, így ezek sem mindig jelentenek segítséget. A vankomycin jó hatásfokú, de kutyában nagyon vesekárosító, és 6 óránként kell iv adni, infúzió mellett, így nem túl gyakorlatias. Egy új antibiotikum család, az oxazolidinonok tagja a Zyvox (linezolid), amely po és parenterálisan is adható 20–30 mg/kg/12 óra adagban. Kevéssé toxikus, de igencsak drága, így csak akkor javasolt, ha már semmi más nem működik. Előnye, hogy még a vankomycin-rezisztens enterococcusok ellen is hatékony (ez egy MRSA-hoz hasonlóan polirezisztens kórokozócsoport). Helyileg hatásos lehet a mupirocin, amire sok esetben érzékenyek a methicillin rezisztens Staphylococcusok.

Az állatorvos szerző felhívja a figyelmet, hogy minden olyan esetben, amikor felvetődhet a bakteriális fertőzés lehetősége egy bőrgyulladásnál (ilyen pedig sok van…), célszerű mintát küldeni tenyésztésre, és rezisztenciavizsgálatra, és nem csak tapasztalati módon elkezdeni a (pl.) cephalexines kezelést. Az MRSA fertőzött kutyákkal, macskákkal nem jó, ha gyenge immunrendszerű tulajdonosok, vagy éppen vendégeik találkoznak (simogatás), míg a fertőzés meg nem szűnik, mert komolyabb gondokat is okozhat.

Fontos hogy magunkat is védjük (gumikesztyű) olyan esetekben, amikor az MRSA lehetősége felmerül (nem gyógyuló, antibiotikum rezisztens sebek, bőrgyulladások, kórházi alkalmazott, vagy immunszupresszált tulajdonos).