A brakkvíz olyan víz, melynek sótartalma nagyobb mint az édesvízé, de kisebb mint a tengervíz. Általában a folyók tengerbe ömlésének helyén alakulnak ki.
A természetben előforduló brakkvizek jellemzője, hogy térbeli gradiensek találhatóak benne, a folyó befolyásától, annak sebességétől, az áramlási viszonyoktól és az árapálytól függően. Időben is nagymértékű heterogenitások tapasztalhatóak a brakkvizekben.
Ha a brakkvíz természetes képződése lassú, akkor az ökoszisztéma adaptálódik a lassan növekvő sókoncentrációhoz és jellegzetes endemikus élőlénytársulások jönnek létre benne. A folyótorkolatok fontos állomáshelyei a vándorló halaknak, így a lazacnak és az angolnának. Sok halfaj ide rakja ikráit, és a fiatal halak itt élnek és táplálkoznak egy darabig.
A mangrovék tengerparti mocsárerdők, többnyire a folyótorkolatokhoz közel alakulnak ki. Félsósvízi ökoszisztémájuk, a mocsárhoz alkalmazkodott halak és kagylók, érdekes morfológiájú élőlények (kúszógébek, lövőhalak, a mangrove levelével táplálkozó rákok, stb.). A mangrovék is sok halfaj ívóhelyei, például a tengeri sügéreké.
A félsós tengerek és tavak kialkulása általában nagymennyiségű édesvíz tóba vagy tengerbe ömlésének köszönhető, ilyen a Balti-tenger és a Kaszpi-tenger. Ilyen volt a földtörténeti miocén idején a Pannon-tenger, miután lefűződött a tengerről és a belefolyó édesvizek "kiédesítették".
A brakkvizes lápok és mocsarak eredetileg sósmocsarak voltak, melyeknek a beléjük ömlő folyóknak köszönhetően egyre csökken a sótartalma.