Gallus gallus domesticus, vagyis a csirke mint tesztorganizmus

Source of the photo
http://www.alternativenergia.hu/video-hogyan-vagjunk-le-szakszeruen-csirket/40260
Author of the description
Koczóh Levente András

Tesztorganizmus neve

Latin név

Gallus gallus domesticus

Magyar név

Házityúk, más néven csirke

Angol név

Chicken

Rendszertani besorolás 

-          ország

Animalia (Állatok ) [3]

-          törzs

Chordata (Gerinchúrosok), altörzs: Vertebrata (Gerincesek) [3]

-          osztály

Aves (Madarak) [3]

-          rend

Galliformes (Tyúkalakúak) [3]

-          család

Phasianidae (Fácánfélék) alcsalád: Phasianina (Fácánformák) [3]

-          nemzetség/nem

Gallus [3]

-          faj

Gallus gallus, alfaj Gallus gallus domesticus [3]

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

Háziasított; ma már az egész világon találhatóak csirkeólak. Vad ősei Délkelet-Ázsiában éltek, háziasítása is ezen a vidéken történt meg. [3]

Fontosabb külső jegyek

Testét toll borítja, szárnyas, hátsó lábain jár. Különböző fajtái ismertek, ezek súlya 0,5 – 7 kg között változik. Tarajjal rendelkezik, a hímé (kakas) nagyobb a nőstényénél (tojó, tyúk). Csőrük alatt is található egy kisebb bőrlebeny. A kakasok feltűnő farktollakkal is rendelkeznek. [3]

Táplálkozás

Mindenevő: magokat is apró rovarokat, gyűrűsférgeket, lárvákat fogyaszt.

Szaporodás

Váltivarú, tojással szaporodik. Az utódot csibének nevezzük.

Egyéb fontosabb jellemzők

A háziasítás óta a fácánfélékre jellemző, amúgy is gyenge röpképessége tovább csökkent. Erősen területhűek, ha szabadon engedik őket, estére akkor is visszatérnek az ólba. Jellegzetes kotkodácsoló hangja messziről felismerhető. 

A kakas pedig időnként - általában csak reggel, de néha napközben is - a fajra jellemző éles hangjelzést ad ki, vagyis kukorékol. Az alfajon belül több fajtát is megkülönböztetünk, melyek méretük és tollazatuk színe szerint különíthetőek el. A leggyakoribb tollazat-színek a fekete, barna, vörös, homokszínű, ritkán zöldes; a tollazat sokszor nem egyszínű, hanem 2-3 nagy, eltérő színű foltot figyelhetünk meg a példányokon. Általában 5-7 évig élnek, ha nem vágják le őket.

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

Az izolált csirkeszem-teszt (ICE)

Szabvány típusa, száma

OECD {438} [5],

Nem szabványos tesztmódszerek

Nincs

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

A csirketartás étkezési célú, háztáji vagy ipari körülményei között. A csirkeszemeket a vágóhídról szállítják a laborba, de hát nincs szükség az állatok laboratóriumi nevelésére [1].

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

Általában 7 hetes, 2,5-3 kg-os állatokat használnak, a teszthez optimális életkor és méret még nem került meghatározásra [1].

Tesztorganizmus érzékenysége

Egyes irritatív és látáskárosító anyagok tesztelésére szolgál (EPA: 1. kategória, EU: R41 kategória, ENSZ GHS: 1. kategória) [1].

Tesztmódszer alkalmassága

A módszer korlátai: alkoholra hajlamos fals pozitív jelet adni, míg egyes szilárd és felületaktív anyagoknál fals negatív eredményt kaphatunk; ezeknél nyúlteszt végzése ajánlott. Bizonyos fajta szem-sérüléseket nem tudunk kimutatni ezzel a módszerrel, így a kapott kép nem lesz teljes körű. Nem ad információt a rendszer össztoxicitásáról sem [1].

Tesztelés elve

A xenobiotikum áltál a csirke szemén okozott szaruhártya-megvastagodás, opacitás és fluoreszcein visszatartó képesség mérésén alapszik [4]

Tesztmódszer leírása

Legalább 3 szemet kell használni a vizsgálathoz (3 párhuzamos mérés) és egyet negatív kontroll gyanánt. A csirkefejből eltávolított szemmel 2 órán belül el kell kezdeni a vizsgálatot, mielőtt az elfertőződne. Ha az induló opacitás értéke vagy a fluoreszceinnel való festettség értéke 0,5-nél nagyobb, az adott csirkeszem nem használható. 

A szemeket 32 °C-on 45-60 percig inkubáljuk, majd az induló szaruhártya-vastagságot, opacitást és fluoreszcein visszatartást kell feljegyezni a mérési eredmények korrekciója céljából. Ezt követően a szaruhártyára felviszünk 0,03 ml folyékony vagy 0,03 g porított szilárd mintát a vizsgálni kívánt toxikus anyagból. 10 másodperc várakozás után izotóniás sóoldattal lemossuk a mintát. 30 perc után lemérjük a fluoreszcein visszatartást, az opacitást, a szaruhártya megduzzadását és mikroszkópos megtekintés után jellemezzük a szemlencsén történt morfológiai változásokat. A fluoreszein kivételével a többi vizsgálatot 75, 120, 180 és 240 perc után ismét elvégezzük. Kiértékeléskor a szaruhártya-duzzadást százalékos értékként, az opacitást és fluoreszcein-visszatartást a szabvány táblázata alapján adott pontszámokból becsült kategóriaként (0-4, lásd [1] 6-8. oldal), a morfológiai változások szóbeli jellemzés révén adjuk meg. [1] [4]

Mérési végpontok

Az opacitás, fluoreszcein visszatartás, morfológiai változások a szemlencsén (ez a három minőségi meghatározáshoz) és szaruhártya megduzzadása (mennyiségi meghatározáshoz) 30, 75, 120, 180, 240 perc után történő lemérése. A fluoreszcein visszatartást csak egyszer, 30 perc után mérik. [1]

Vizsgálati végpontok

Szaruhártya duzzadás százalékban, opacitásra és fluoreszcein-visszatartásra kapott pontszámokból becsült kategóriák (0-4), a morfológiai változások szóbeli jellemzése. [1]

Méréshez szükséges műszerek

Metszett lámpás mikroszkóp (slit-lamp microscope) optikai pachiméterrel a szaruhártya-duzzadáshoz, opacitás-mérő, összehasonlító fényképek a morfológiai elváltozások méréséhez. [1]

Tesztek időigénye

5 óra

Egyéb 

Megjegyzések

Ez egy in vitro teszt, mely az in vivo nyúl-tesztek alternatívájaként szolgálhat anyagok egy szűk csoportjára és speciális körülmények közötti tesztelés esetén.  [1]