Magyarországon a legtöbb bauxitbánya a megnyitás kezdetekor már a karsztvízszint alatt volt, ezért folyamatos szivattyúzást igényelt a kitermelés. A Dunántúli-középhegység karsztvizeire óriási hatással volt ez, 20-30 év alatt annyi vizet szivattyúztak fel, hogy a bányák közelében a karsztvízszint akár 100 métert is süllyedt, de a 10-30 méteres süllyedés általános volt. A depresszió hatására a Tapolcai-tavasbarlang vízmentessé vált, a Hévízi-tó vízutánpótlásában zavarok támadtak, a tapolcai mocsár és lápvidék, a tatai mocsár és a csákvári nedves rétek, kiszáradtak, mely az ott élő értékes ősi és reliktum élővilág pusztulásához vezetett. Már attól tartottak a szakemberek, hogy a budai hévízforrások is kárt szenvednek, így a bányászat átállt a lépcsőzetes mozaikos művelésre.
http://asvanytan.nyf.hu/node/7