A primer biomassza-termelés alapvető közege, s mint ilyen a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze, a bioszféra primer tápanyagforrása. A talaj legfontosabb tulajdonsága és egyedi, specifikus jellemzője a termékenység. Víz, levegő és a növény számára hozzáférhető tápanyagok egyidejűleg fordulhatnak elő ebben a térben és időben változó (négydimenziós), háromfázisú polidiszperz rendszerben, s ily módon képes a talaj a mikroorganizmusok és magasabbrendű élő szervezetek talajökológiai feltételeit biztosítani, víz-, levegő- és tápanyagigényét részben vagy teljesen kielégíteni.
A talaj szilárd fázisát egyrészt különböző méretű (polidiszperz), alakú és térbeni elrendezésű ásványi részek (elemi szemcsék és szerkezeti elemek, aggregátumok), másrészt különböző kémiai összetételű, lebomlottsági fokú, állapotú szerves anyagok alkotják. A szilárd fázis elemei között kialakuló pórusok egy részét talajlevegő (gázfázis), más részét talajoldat (folyadékfázis) foglalja el, biztosítva levegő és víz „egyidejű” jelenlétét. [Ez nemcsak a légzés, szervesanyag-lebontás és vízfelvétel feltételeit teremti meg, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a talajban lévő vagy oda juttatott növényi tápanyagok oxidált és oldott formában legyenek jelen, s váljanak ily módon a növény számára hozzáférhetővé, felvehetővé. A talaj-mikroorganizmusok tevékenysége ezt nagymértékben befolyásol(hat)ja, elősegítheti (mobilizáció), vagy akadályozhatja (immobilizáció). A talajban előforduló mikroorganizmusok, talajlakó állatok és föld alatti növényi részek (főként gyökerek) által elfoglalt pórusteret egyébként többen a talaj negyedik, ún. „biológiai” fázisaként különítik el.] A három alapvető fázis jellemzői és aránya tehát nemcsak a talaj víz- és levegőháztartását határozzák meg, hanem – ezen keresztül – hatnak a talaj hőháztartására, biológiai tevékenységére és tápanyagforgalmára is.
Várallyay Gy. (2002): A mezőgazdasági vízgazdálkodás talajtani alapjai. Budapest.