Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

Rosmarinus officinalis

Népies neve: antósfű, rozmarin, szagos rozmaring

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, mediterrán növény. Hazánkban cserépben nevelhető, fagyérzékeny illatos félcserje. Termesztése esetén homokos, meszes, száraz talajba ültessük, és mérsékelten locsoljuk. Virágzása márciustól májusig tart. Örökzöld, erős illatú cserje. Keskeny, egyenes leveleinek szélei lefelé görbülnek. A mélyzöld levelek fonákja molyhosan fehér. A kétcimpájú virágok hossza 10-12 mm, színük kék, világoskék vagy rózsaszín. A két porzó hosszan túlnyúlik a sziromleveleken.

A növény leveleit és felső, virágos hajtását hasznosítják.

A növény illóolajat (cineolt, kámfort), keserű-(diterpéneket) és cseranyagokat, flavonoidokat, triterpénsavakat, tartalmaz.

A rozmaring kiváló étvágygerjesztő, emésztést javító, frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást. Ismeretes jó görcsoldó, baktériumölő tulajdonsága, de alkalmazzák menstruációs, változókori panaszok, vérkeringési zavarok esetén is. Fejfájás ellen szintén javallott. Illóolaja kiváló hajkondicionáló.

Külsőleg illóolaját használják bedörzsölő szerekben fájdalomcsillapításra izom és ízületi panaszok esetén.