Elektronikai hulladék

 Az e-hulladék komplex összetételű, nehezen kezelhető, mérgező anyagokat is tartalmaz, így jogosan sorolják a veszélyes hulladékok közé.

Az életciklus elemzés módszerével viszgálatokat lehet végezni az elektronikai hulladékok feldolgozásának folyamatásra. Az input-output rendszer komplex összefüggéseinek részletes vizsgálata során a teljes folyamatra megállapíthatóak az emisszió értékek. Ezekből ökológiai szempontból értékelhetőek a különböző technológiák és folyamatok, így azokat végül relatív módon össze lehet hasonlítani.

Elemezhető a hulladék begyűjtése, előválogatása és bontása, a különböző frakciók további feldolgozása, ártalmatlanítása, másodnyersanyagok kinyerése.

Egy 2010-ben készült diplomamunka elemzéséből kiderül, hogy az igen nehezen kezelhető NyHL-ek (Nyomtatott huzalozású lemez) feldolgozására alkalmazható pirolízis és kohósítás közül a pirolízis módszere a környezetkímélőbb. A kohósítás a jelentős légszennyező anyag kibocsátás miatt ökológiai szempontból kevésbé preferálható, azonban valószínűsíthető, hogy ez a gazdaságosabb eljárás, mivel már meglévő technológiára épül. Kiderült továbbá, hogy jelentős ökológiai hatással kell számolni az újrahasznosított acél előállításakor. Ennek azonban mennyiségi okai vannak, és egységnyi előállított termékre nézve az elsődleges nyersanyaghoz viszonyítva így is rengeteg energiát és légszennyező anyag kibocsátást takaríthatunk meg. Általánosságban kijelenhető, hogy a hulladékból kinyert másodlagos nyersanyag kisebb energiaigénnyel és alacsonyabb környezetterhelés mellett állítható elő, viszont az anyagok tisztasága és minősége miatt piaci életképességük megkérdőjelezhető.