Gyilkos galóca

A gyilkos galóca Amanita phalloides kalapja 6−15 cm átmérőjű, húsos, öregedvén vizenyős, kezdetben harang alakú, később kiterülő, bőrszerű tapintású, sugarasan szálas, széle nem bordás.

Színe alapvetően olajzöld: sápadtzöld, szürkészöld, olívzöld, lehet barnás v. sárgás árnyalat is.

Lemezei sűrűek, szabadon állók, puhák, fehérek, öregen lehetnek zöldes árnyalatúak is.

Tönkje 8−15 cm magas, 1−2 cm vastag, karcsú, hengeres, üreges, alján nagy, fejlett gumó, fehér alapon világos vagy sötét, szálas vagy kígyóbőrszerűen mintázott. Gallérja fejlett, hártyás, fehér, sima, de egyes esetekben nagyon halvány bordázottság látható. A bocskor fejlett, nagy, elálló, maradandó, fehér.

Húsa vizenyős, fehér, nem színeződik, jellegzetes retek- vagy ammóniaszerű szaga van.

Termőhely és idő: lomberdőben, talajra nézve tágtűrésű. Elterjedt, gyakori, nyártól őszig.

Halálosan mérgező.

Elkülönítő bélyegei:

• alapvetően olajzöld, puha húsú, nem bordás kalap
• fehér gallér
• fejlett gumó, rajta fejlett, fehér bocskor.

Jellegzetes habitusa miatt más fajokkal nem téveszthető össze. Színe elkülöníti a hasonló, de fehér Amanita verna-tól és Amanita virosa-tól; fejlett bocskora és színe az Amanita citrina és Amanita porphyria fajoktól; a gallérja a selyemgombáktól; bocskora és sima gallérja az Amanita excelsa, Amanita rubescens és Amanita franchetii fajoktól.