Óceánbiológusok szerint a tengerekre jelentett legnagyobb veszély ma a túlhalászás. A hal iránti étvágyunk nagyobb, mint amennyit az óceánok ökológiai határai megengednek. Mindez hihetetlen pusztító hatással van a tenger ökoszisztémájára. A túlhalászás nagyon komoly változásokat idéz elő az óceánjainkban.Óriási hajók a legmodernebb eszközökkel felszerelve hajszálpontosan bemérik és kifogják a halcsapatokat. Ezek a hajóflották halászatukkal kibillentették az óceánok ökológiai egyensúlyát. Ahogy a nagyobb halak fokozatosan kipusztulnak, a kisebb halak válnak célponttá.
A különböző halászati módszerek különböző fajok mellé-fogásához járulnak hozzá. A hálók megfojtják a delfineket és a bálnákat, a fenékzsinóros halászat a madarak pusztulásával jár, a vonóhálós halászat pedig tengeri ökoszisztémákat semmisít meg. Becslések szerint 100 millió cápát és ráját fognak ki és dobnak vissza évente a tengerbe. A tonhalra specializálódott halászat, amely a múltban nagyon sok delfint pusztított el, még mindig rengeteg cápa haláláért felelős. Körülbelül 300.000 cet puszul el évente, mert képtelen kiszabadulni a halászhálóból. A fenékzsinóros, illetve fenékhorgos halászat során alkalmazott speciális halászzsinórok tengeri madarak ezreit pusztítják el. A madarak a hosszú halászzsinór végére akasztott csalétkek miatt buknak víz alá, bekapják azokat a kampóval együtt, majd megfulladnak. Kb 100.000 albatrosz pusztul emiatt el évente, számos madárfajt sodort a kipusztulás szélére ez a halászati módszer. A vonóhálós halászat a legdestruktívabb módszer, amellyel felszántják a tenger fenekét, minden ott élő élőlényt letarolva. Ez betiltott halászati módszer, és rengeteg mellé-fogással jár. Egy húzással az aljtengeri élővilág 20%-t tudják eltávolítani.
A túlhalászat miatt végleg eltűnhet az atlanti kékuszonyú tonhalak tenyészállománya. Az óceán egyik legnagyobb és leggyorsabb ragadozó halfaja három éven belül kihalhat, ha nem fogják vissza drasztikusan a halászatot.