Az RQ kockázati tényező meghatározása iteratív megközelítést kíván. Elindulhatunk nagyon pontatlan becslésekből is, az egyetlen szabály, hogy nem becsülhetjük alá a kiindulási értékeket. Ha ezt betartjuk, akkor már az első lépésben is kieshet az esetünk, mert a túlbecslés ellenére teljesül az RQ<1, ami azt jelenti, hogy nem kell tovább finomítani a számítást, nincs teendőnk a vegyi anyaggal, vagy a szennyezett területtel.
Ha viszont nem teljesül az RQ<1 feltétel, akkor pontosítanunk kell a számításunkat, csökkenteni a túlbecsléseket pontosabb értékekkel, irodalmazással, statisztikákkal, QSAR-ral, laboratóriumi analízissel, biológiai tesztekkel és helyszíni mérésekkel és megnézni, hogy a pontosítás, levitte-e a kockázati értéket RQ <1 alá, vagy sem. Ha igen, kikerül az eset a további számításból.
Ha viszont a második pontosítási lépés után is 1 felett vagyunk, akkor megnézzük, lehet-e még tovább finomítani az eredményt vagy sem. Ha nem, illetve ha a további finomítás, pontosítás már nem csökkenti az RQ értékét tovább, akkor elérkeztünk a helyes RQ értékhez, ezt fogadjuk el végeredménynek, és eszerint döntünk a kockázat csökkentéséről: intézkedéssel, korlátozással vagy remediációval.