A gipsz évezredek óta ismert ásvány, igen sokféleképpen hasznosítjuk. Tömeges változata az alabástrom, amely szobrok és dísztárgyak készítésére puhasága, könnyű megmunkálhatósága révén kiválóan alkalmas. Szintén tömeges, de rostos-szálas felépítése miatt selyemfényű gipszváltozat a szelenit, amit szintén dísztárgyak készítésére használnak. A gipszből készült dísztárgyakat természetesen óvni kell a mechanikai hatásoktól, hiszen az alacsony keménység miatt könnyen karcolódnak, sérülnek. A gipsz (CaSO4•2 H2O) egyik jellemző és számunkra fontos tulajdonsága, hogy hevítéskor víztartalmát két lépcsőben veszíti el. Elsőként vizének 3/4-e távozik el. Az így keletkező kalcium-szulfát-hemihidrát (CaSO4•0,5 H2O; ásványneve bassanit) víz hozzáadásával percek alatt vissza tud alakulni gipsszé. Valójában ez az a rejtélyes fehér por, amit - tévesen - gipsz néven árulnak a boltokban. Ha a gipszet tovább hevítjük, teljes víztartalmát elveszíti, és egy hatszöges (hexagonális) rendszerben kristályosodó vízmentes kacium-szulfát, úgynevezett esztrich-gipsz keletkezik. A bassanit az építőiparban használt stukkógipsz, porként kerül forgalomba. Bő vízzel összekeverve percek alatt megszilárdul, újra finomszemcsés gipsszé alakul. Ugyanígy bassanitból készül a törött végtagok rögzítésére alkalmas gipszkötés is - mivel ez a kötés viszonylag nehéz, ma már gyakran könnyebb, kompozit anyagokkal helyettesítik. Az esztrich-gipsz (avagy égetett gipsz) vízzel keverve lassabban, csak néhány nap alatt szilárdul meg, viszont ellenállóbb, tartósabb anyag jön létre. Ebből készülnek a gipszkartonelemek, -falak. A gipszet használják még cementgyártásra és a mezőgazdaságban talajjavításra is. A képen a gipsz (CaSO4·2H2O) egyik építőipari alkalmazását látjuk, épületdíszítésre használt gipszstukkót.
www.kislexikon.hu/gipsz_a_a.html