Nem illékony alifás szénhidrogén-tartalom gázkromatográfiás meghatározása

Szabványosított módszer az extrahálható, 160-520°C forráspont tartományba eső szénhidrogén-tartalom meghatározására. A környezeti vagy egyéb mintából oldószerrel vagy oldószereleggyel teljes vagy részleges extrakciót hajtunk végre. Az extrahált szénhidrogéneket megfelelő töménységűre koncentrálva történik a gázkromatográfiás mérés, melynek lényege, hogy a vizsgálandó extraktumot gőz formájában (tehát elpárologtatva) egy hosszú gázkromatográfiás oszlopon vagy kapillárison vezetjük keresztül. A hosszú úton az egyes komponensek különböző sebességgel haladnak, méretük, kémiai tulajdonságaik, mozgékonyságuk szerint. A mozgékonyság-különbséget tovább növelhetjük az oszlop töltetének tudatos megválasztásával. Az egymástól elválasztott komponenseket detektorba vezetve határozzuk meg a koncentrációval arányos jelet.

 Ezek a szénhidrogének (pl. kőolajszármazékok, hajtóanyagok, növényi olajok, policiklikus aromás szénhidrogének egy része, stb.) származhatnak vízből, szennyvízből, talajból, üledékből, biológiai mintából, élelmiszerekből, stb.  határozzuk meg ezzel a módszerrel.

A módszer lépései:

• 1. szerves oldószeres extrakció
• 2. mintatöményítés
• 3. tisztítás szilikagél töltetű oszlopon
• 4. mintatöményítés
• 5. műszeres mérés gázkromatográffal
• 6. kromatogram értékelése minőségi és/vagy mennyiségi szempontból.