A természetben elemi állapotban ritkán, inkább a vegyületeivel együtt fordul elő. Az elemi mangán ezüstszürke, rideg, kemény fém. A vegyületei különböző színűek lehetnek (pl. rózsaszín).
A leggyakrabban vasérccel együtt jelenik meg, de megtalálható drágakövekben is (pl. ametiszt). Továbbá nyomnyi mennyiségben előfordul a környezet egyes elemeiben (pl. talaj, víz), valamint növényekben, állatokban és az egészséges emberi szervezetben is (~10-20 mg).
Élettani hatásai:
Az emberi és állati szervezetben számos enzim működésének beindításához nélkülözhetetlen a mangán. A káros szabad gyökök felbontásával megelőzi a szívinfarktust és bizonyos típusú rákos folyamatokat. Serkenti a fehérjedús táplálékok hasznosítását, a nemi hormonok termelését. Szerepet játszik az idegek zavartalan működésében, az izületek síkosításában, a csontozat kifejlődésében, a vércukorszínt szabályozásában. Ritkítja az epilepsziás rohamokat, gyorsítja a sebgyógyulást. Fontos szerepet tölt be az anyagcsere sebességét szabályozó pajzsmirigyhormonok előállításában. Nélkülözhetetlen a B1 vitamin felhasználásához.
A mangán átjut a vér-agy gáton és a méhlepényen is. Emberi és állati szervezetben a kis mértékben belélegzett mangán idegrendszeri (elsősorban pszichomotoros) elváltozásokat okoz. A behatás megszűnése után a tünetek elmúlhatnak. Nagy koncentrációban mangán mérgezést, „manganizmust” okoz, melynek tünetei hasonlóak a Parkinson kóréhoz (rendezetlen mozgás, mentális és hangulati zavarosság). Krónikusan belélegezve a férfiaknál csökkenti a nemzőképességet (nőknél hasonló hatást nem észleltek). Tüdőbe bekerülve tüdőgyulladást okozhat.
Környezeti hatásai:
Talajban 3-120 mg/kg talaj (erősen függ a talaj minőségétől és a pH-jától). Szennyezetttalajokban akár 250 mg/kg talaj.
Nagy koncentrációban toxikus, továbbá a vízi élőlényekben jelentős bioakkumuláció mutatható ki. Kis koncentrációban hasznos mind a növényi és állati szervezet számára. Nagy koncentrációban azonban toxikus.
KÖRINFO