A Földön található nikkel 10% a belső magban, vas-nikkel olvadékként van jelen. A tengerben oldott formában, számítások szerint további 8 milliárd tonna található. A szerves anyagok képesek felvenni a fémet, ezért a szén és az olaj jelentős mennyiségű nikkelt tartalmaz. A talaj nikkel tartalma széles határok között mozog, van olyan terület, ahol alacsony 0,02 ppm, de agyagos talajokban ez az érték 450 ppm is lehet. Az átalag körülbelül 20 ppm. Előfordul néhány bab félében, ahol egyes enzimek alkotó eleme. Egy másik forrása a tea, amely 7,6 mg/kg nikkelt tartalmazhat a száraz levelekben.
A nikkel ásványaiban kénnel együtt fordul elő (pentlandit, pirrhotit) illetve fontos ércet alkot arzénnel (gersdorfit, nikkelin). Iparilag kén és vas tartalmú ásványaiból állítják elő, ilyen például a pentlandit. A fémet Oroszországban, Ausztráliában, Új-Kaledóniában, Kubában, Kanadában és Dél-Afrikában bányásszák. Annula termelése az évi 500000 tonnát is meghaladja és a tartalékok legalább 150 évig elegendőek.
Élettani hatásai:
Az élelmiszerek tartalmazhatnak kis mennyiségű nikkelt. A szennyezett talajokon termesztett növényekben felhalmozódhat és fogyasztásával kerülhet a legnagyobb mennyiségben nikkel az emberek szervezetébe. A dohányosok nikkel felvétele nagyobb a tüdejükön keresztül. Végül a nikkel megtalálható mosó-és tisztítószerekben is.
A szervezetben kis mennyiségű nikkel elengedhetetlen, de a túl nagy mennyiségű felvétele veszélyezteti az egészséget. Nagyobb mennyiségű nikkel felvétele az alábbi következményekkel jár:
- nő az esélye a tüdőrák, az orr-, gége- és a prosztata rák kialakulásának,
- a nikkel gáz expozíció után szédülés jelentkezhet,
- tüdőembólia,
- légzési elégtelenség,
- asztma és krónikus bronchitis,
- allergiás reakciók (bőrkiütés, amit főként ékszerek okoznak),
- szív rendellenességek.
A Nemzetközi Rákkutató Intézet (IARC) a nikkelt és vegyületeit rákkeltő hatású anyagnak minősítette.
Környezeti hatásai:
Az erőművekből és a hulladékégetőkből nagyobb mennyiség juthat a környezetbe, amely végül bekerül a felszíni vizekbe. A környezetben adszorbeálódik az üledék- vagy talajrészecskéken, de savanyú talajokban mobilizálódik és gyakran a felszín alatti vizekbe jut. A talaj magas nikkel tartalma károsodást okozhat a növényekben, a felszíni vizekben csökkentheti az algák növekedési ütemét. A mikroorganizmusok egy idő után rezisztensé válnak. Az állatok szervezetében is alapvető fontosságú elem, de a tolerálható mennyiségen felül rákos megbetegedést okoz. Főként azoknak az állatoknak a szervezetében mutatták ki ezt a jelenséget, amelyek olajfinomítók közelében éltek.