Ezüst

Az ezüst a természetben előfordul elemi állapotban is, de leggyakrabban különböző szulfidásványokban.

Élettani hatások

A legtöbb élőlényből, így az emberi szervezetből is kimutatták, de biológiai szerepe nem ismert. Bár túladagolva káros hatású, elemi állapotában nem mérgező. Egyes vegyületei és a kolloid ezüst nagyobb mennyiségben mérgezőek.

Állatkísérletekben a bélcsatornából a bevitt ezüst mintegy 10%-a szívódott fel; embereknél az ezüst-acetát mintegy 18%-a. A felszívódott ezüstöt a vér globulinhoz kötve szállítja. Az emberi test teljes ezüsttartalmának mintegy fele a májban halmozódik fel; a szervezetből az epe választja ki, és mintegy 90%-a a széklettel ürül ki. Napi szokásos ürített mennyisége:

- széklettel 0,9–97 µg,

- vizelettel 6–15 µg.

Biológiai felezési ideje e tüdőben 1 nap, a májban 52 nap.

Az ezüstmérgezés enyhébb formája az argyria: a vérkeringésbe került ezüst különböző szövetekben (bőr, szem, nyálkahártyák) lerakódik, és kékesszürkére színezi ezeket. Ennek a visszafordíthatatlan elcsúfításon kívül negatív élettani hatása nincs.

A magas ezüst tartalmú levegőnek kitett személyeknél légzési zavarok jelentkezhetnek, ingerelheti a torkot és a tüdőt.

Bizonyos személyeknél bőrrel való érintkezés kiütést, enyhe allergiás reakciót, duzzanatot okozhat.

Környezeti hatásai:

Tiszta levegővel és vízzel szemben ellenálló. Nem oxidálódik. A salétromsav és a tömény kénsav oldja. A levegőben szokásos mennyisége 0,1–2,0 ng/m³. A felszíni vizekben szokásos koncentrációja 0,055–1,5 µg/l

Vízi ökoszisztémára gyakorolt hatások:

Vízi állatokban nem koncentrálódik jelentős mértékben. A víz keménysége befolyásolja az akut és krónikus hatás megjelenését.

Akut toxicitási adatok:

LC50 Guppi: 4,3 µg/l

LC50 Daphnia magna: 1,5 µg/l for (LC50)

Krónikus toxicitási adatok:

LOEC tüskésbőrű: 2 µg/l

Szárazföldi ökoszisztémára gyakorolt hatások

A megjelenési forma befolyásolja a toxicitást.