Úgy becsülik, hogy a Föld felszíne, négyzetkilométerenként (40 cm mélységben) tartalmaz 1 gramm rádiumot. A huszadik század elején a rádiumot az uránszurokércből vonták ki és világító számlapokban és orvosi kezeléseknél használták. Az uránszurokércben a rádium összes mennyisége 150 és 350 mg/tonna között változik. A legtöbb érc Zairében és Kanadában található.
Élettani hatásai:
A rádium szint a környezetben jelentősen növekedett az emberi tevékenység eredményeképpen. A radioaktív hulladéklerakók közelében az ivóvízben magas a rádium koncentráció, mivel bemosódhat a mély kutakba. Csak becslések léteznek arra, hogy a levegőben és a talajban mekkora a rádium mennyisége.
Még nincs bizonyíték arra, hogy a környezetben természetes szinten jelen levő rádium expozíció káros hatással lenne az emberi egészségre. Azonban magasabb expozíció egészségkárosító hatáshoz vezet, mint például a fogak törése, vérszegénység és szürke hályog. Hosszú távú expozíció esetén rákot okoz, ami végül halálhoz vezet.
Környezeti hatásai:
A rádium az uránium és a tórium radioaktív bomlásával folyamatosan termelődik. Nagyon alacsony szinten van jelen a talajban, de a talajszemcsékhez erősen kötődik. A levegőben is kis mennyiségben található, de a vízben, bizonyos helyeken (uránbányák, radioaktív hulladéklerakók) magas a koncentrációja. A növények a talajban található rádiumot megkötik, ami végül az állatok szervezetében felhalmozódik, ha ezeket a növényeket elfogyasztják.