Vegyjel: At
|
Rendszám |
85 |
|
Atomtömeg |
210 g/mol |
|
Elektronegativitás |
2.2 |
|
Sűrűség (20°C-on) |
ismeretlen |
|
Olvadáspont |
302 °C |
|
Forráspont |
337 °C |
|
Atomsugár |
ismeretlen |
|
Ionsugár |
ismeretlen |
|
Izotópok |
7 |
|
Elektronszerkezet |
[Xe] 4f14 5d10 6s2 6p5 |
|
Első ionizációs energia |
926 kJ/mol |
|
Felfedezte |
D.R. Corson 1940-ben |
Az asztáciumot 1940-ben állította elő mesterségesen D.R. Corson, K.R. MacKenzie, és E. Segre Kaliforniai Egyetemen bizmut alfa részecskékkel történő bombázásával. Az asztácium erősen radioaktív elem, a halogén csoport elemei között a legnehezebb. Kémiai tulajdonságai hasonlítanak a jódéhoz, de valószínűleg fémesebb tulajdonságú a jódnál. Az ismert izotópjainak rövid a féléletideje, a mesterségesen előállított izotópjának hosszabb az élettartalma. Az urán és tórium izotópok mellett nyomokban előforduló izotóp az At[217], viszonylag hosszabb élettartamú mesterséges izotópjai At[209-211].
A világ teljes asztácium termelése eddig a becslések szerint kevesebb, mint egy milliomod gramm.
Alkalmazások:
Csak nukleáris létesítményekben és kutatólaboratóriumokban található meg az asztácium, más felhasználása nem ismert.
Élettani hatásai:
A pajzsmirigyben rakódhat le, mivel a jódhoz hasonló, radioaktivitása miatt veszélyes.
A bioszférában csekély mennyiségben fordul elő, ezért általában kockázatot nem jelent.