Ebben a tanfolyam anyagban a szennyezett talaj integrált felmérésének és monitoringjának alapjait, valamint a hozzáférhetőség problémakörét tárgyaljuk.
Az integrált felmérés azt jelenti, hogy a szennyezőanyag fizikai-kémiai módszerekkel történő felmérésével azonos fontosságú a szennyezettség hatásának felmérése biológiai és ökotoxikológiai módszerekkel. A három eredményt integráltan kell értékelni.
Az integrált értékelésre azért van szükség, mert a szennyezőanyagok a környezetben szoros kölcsönhatásba kerülnek a környezeti elemekkel, fázisokkal és az ott élő mikroorganizmusokkal, növénykekel, állatokkal. Ezek a kölcsönhatások (szorpció, deszorpció, szolubilizáció, fázisok közötti megoszlások, biodegradáció, bioakkumuláció, stb.) mélyreható változásokat eredményeznek a szennyezőanyagok emberre vagy ökoszisztémára gyakorolt káros hatásaiban anélkül, hogy ez a kémiai analitikai eredményekben megmutatkoznának. Ha viszont az analitikai eredményt és a káros hatás eredményét összevetjük egymással, akkor láthatjuk, hogy ezek az eredmények összefüggenek-e vagy ellentmondóak-e és ennek alapján következtethetünk a vegyi anyag környezetbéli viselkedésére.
Az első, általános tanfolyam után a második tanulmány a szennyezőanyagok szilárd mátrixú környezeti elemekben mutatkozó, un. hozzáférhetőségét tárgyalja. A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy a talajban vagy az üledékben, esetleg iszapokban vagy szilárd hulladékokban lévő, ott kisebb-nagyobb mértékben megkötött szennyezőanyagok a víz, az oldószerek vagy az élő szervezetek számára nem teljesen mértékben és ráadásul eltérő mértékben hozzáférhetőek, felvehetőek. Ezek az eltérések nehezen vehetőek számításba, de modellezésük sem könnyű. A megoldás a pesszimista kockázati modellek alkalmazása, melyek túlbecsülik a kockázatot, a legrosszabb eset feltételezése mellett. De az sem mindegy, hogy mennyire vagyunk "pesszimisták", mert a pesszimizmus, vagyis a legrosszabb eset feltételezése költséges, indokolatlanul költséges megoldásokhoz vezethet. Ezért kell a pesszimista modelleket egy realisztikus határon belül tartani.