Kései meggy (Prunus serotina)

Prunus serotin

A kései meggy (fürtös meggy, kései zelnice, amerikai zselnice, black cherry) a rózsafélék (Rosaceae) családjába,  a szilvafélék (Prunoideae) alcsalád Prunus nemzetségébe tartozik. Közepes termetű fa, magassága elérheti a 24–25 métert, de általában ennél alacsonyabb, gyakran cserjetermetű. Egyszerű levelei váltakozva állnak. Termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, éretlenül piros, később sötét kékeslila, éretten fekete, fényes. Íze kesernyés.

Észak-Amerika keleti felén őshonos, és megtalálható délen Közép-Amerika hegyvidékein is Mexikótól Guatemaláig. Az 1600-as években került Európába, fôként díszfaként ültették kertekbe, parkokba szép virágai és élénk színű őszi lombja miatt.

A növény levele, a gallyai, a kéreg és a magvak is ciánglikozidot tartalmaznak. A mag olyan vegyületeket tartalmaz, melyek cianidokká, mint például az amigdalin alakulhatnak. Ha a magot megőrlik vagy megdarálják ezek a komponensek hidrogén-cianiddá alakulnak az amigdalin béta glükozidáz, prunasin béta-glükozidáz és mandelonitril liáz enzimek hatására. A cseresznye húsa, bár tartalmazza ugyanezeket a komponenseket,  biztonsággal fogyasztható, mivel nem tartalmazza a cianidok előállításához szükséges enzimeket.

Mindenhol kellemetlen, terhes fajnak tartják, jelenléte akadályozza az erdők természetes felújulását, és csökkenti az aljnövényzet fajgazdagságát, a fatermesztési célú erdőművelés szempontjából is problémát jelent.

A kései meggy az általa alkotott sűrű, zárt cserjeszint révén akadályozza az őshonos erdei fafajok felújulását, csökkenti az aljnövényzet fajgazdagságát, kedvezőtlen hatása van az erdődinamikára.

A honos erdei fák közül a fényigényesebb fajok (a tölgyek és a nyír) megújulására van kedvezőtlen hatással.