A 26 négyzetkilométeres tó a Balaton és a Fertő tó után Magyarország harmadik legnagyobb természetes álló vize. Hossza 10,5 kilométer, szélessége 1,5-3,3 kilométer között változik. Vizének mélysége 1,5-2 méter, víztömegét 40-41 millió köbméterre becsülik. Vízgyűjtő területe 602 négyzetkilométer. Felületének csaknem harmadát nádasok borítják, több ezer vízimadárnak nyújtva ideális fészkelő- és búvóhelyet. Kedvező földrajzi- és éghajlati adottságai, a napfényes órák magas száma, strandolásra, vízi sportolásra, horgászásra alkalmas vize, túrákra csábító környéke miatt a Velencei-tó százezrek kedvelt pihenő-, üdülő- és kirándulóhelye. Különlegesen gazdag madár- és növényvilága, egyedülállóan szép természeti értékei pedig messze földről vonzzák az érdeklődőket, a tudományos kutatókat.
A tó szikes jellegű, keleti oldalán a víz pH-ja 8,9, a nyugati oldalt kiédesíti a Császár csatornán át érkező édesvíz hozzáfolyás, így a nyugati oldalon 6,9-7,2-es pH érték jellemző. A keleti oldal vizének cserélődése nagyon lassú folyamat, mert ahogyan befolyás, úgy kifolyás is a nyugati oldalon található. Két víztározó található a tó vízgyűjtőterületén, ami nagy szerepet játszik a tó vízszintjének szabályozásában, nyári aszály esetén innen pótolják a tó vizét. Olyan vízszintre van szükség, ami az ökológiai szempontokon kívül az üdülőcéloknak is megfelel, mert nagyon nagy jelentőségű a Velencei-tó körzetében a turizmus is.