A talajlevegő a pórusokon keresztül kapcsolatban van a külső légkörrel, a levegő transzportja az atmoszféra és a talajlevegő között főként diffúziós. A talajlevegő összetétele eltér a légköri levegőjétől., vízgőztartalma sokkal nagyobb, oxigéntartalma kisebb, mert a mikroorganizmusok folyamatos fogyasztják azt energiatermelésükhöz, és ugyanolyan ütemben nem tud pótlódni diffúzióval. Széndioxidtartalma viszont nagyobb, mert a mikroorganizmusok által kilélegzett széndioxid nem tud szabadon távozni.
Lexikonból:
A háromfázisú, telítetlen talajban a folyadék által ki nem töltött pórusteret talajlevegő tölti ki. A talajlevegő fontos szerepet játszik a növényi gyökerek oxigénellátásában, az aerob és fakultatív anaerob talajmikroorganizmusok működésében, a talajban folyó biogeokémiai ciklusok és a mineralizáció intenzitásában. A talajlevegő összetétele eltér a légköri levegő összetételétől, oxigéntartalma kisebb, széndioxid-tartalma pedig nagyobb, mert a gázcsere a légkörrel lassú, többnyire diffúzió által limitált. Átlagos, nem szennyezett talaj CO2 tartalma 0,5% körüli érték, de intenzív biodegradáció mellett, akár 10%-ra is felmehet, mely a talajnedvességbe oldódva savanyodást okoz. A növények az 5% feletti CO2 értéket már nem kedvelik. A talaj emelkedett CO2 tartalma átlagon felüli mikrobiológiai aktivitásra utal, a talajszennyezettség indikátora is lehet.
A talaj O2-tartalma megszabja a talaj redox-állapotát, a növények a 10% feletti oxigéntartalmat kedvelik.
A talajgáz vízgőzzel telített, 95% alá csak akkor csökken a relatív páratartalma, ha annyira kiszárad, hogy csak az erősen kötött víz marad meg benne, ami a növényEK számára már nem felvehető.
anaerob talajokban kénhidrogén és metán is lehet a talajgázban.
Szennyezett talajokban illó szerves anyagok gőzei is felgyűlhetnek a talajgázban, és a talajból kidiffundálhatnak a légkörbe. Ez a folyamat gyorsítható, intenzifikálható és kontrollálható (gőzök összegyűjtése és kezelése) megfelelő technológiai bevatkozásokkal.