A mezőgazdaságban használt agrokémiai anyagok: növényvédőszerek, rovarölőszerek, gombaölő szerek, gyomirtók, műtrágyák stb.
Veszélyességük abban nyilvánul meg, hogy veszélyeztetik az ökológiai rendszerek dinamikus egyensúlyát, rontják önszabályozó képességét (szerves foszfort, klórozott szénhidrogéneket tartalmazhatnak többek közt).
A növényvédőszerek a növénytermesztésben használt olyan kemikáliák, amelyek a növénykártevők elpusztításra terveztek, gyártanak és állítanak elő. A földön a legnagyobb környezetbe kikerülő vegyi anyag mennyiséget jelentik, ezért környezeti kockázatuk globálisan problémát okoz. Léteznek természetes eredetű növényvédő szerek is, mint például a rovarok ellen használt feromonok, amelyek távol tartják a nem kívánt rovarokat az adott területtől.
A növények számára létfontosságú tápanyagok pótlására használják a műtrágyát. Ha csak tiszta hatóanyagot tartalmaznának, és azt a növény teljes egészében felvenné, elméletileg csak a kedvező hatások érvényesülnének, de egyik feltétel sem teljesül. A felszín többlet-tápanyagtartalma a lefolyó csapadékvizet szennyezi, amely a felszíni vizek eutrofizációjához járul hozzá. A szerves trágya nélküli tartós és nagy dózisú műtrágyázás gyakori következménye a talaj elsavanyodása. Egyes országokban törvény szabályozza, hogy évszakonként egy adott területnagyságon mennyi műtrágyát szabad felhasználni.
A Peszticidek környezeti és humán egészségkockázatárol itt olvashatunk.