Hipó

A klóros fehérítőként elterjedt nátrium-hipoklorit (NaOCl) az egyik legrégebben használt fehérítőszer. Scheele már 1774-ben klóros vizet alkalmazott színezék roncsolására, fehérítési célokat szolgált a Tennant által előállított klórmész, majd 1886-tól terjedt el a „klór lúgos oldata”, a hipoklórossav nátrium sója (a ma ismert hipó). A hipót a háztartásokban az 1940-es évektől kezdve használják.

A hipó erős oxidálószer, könnyen elbomlik közönséges konyhasóra (NaCl), és naszcensz (atomi állapotú) oxigénre ('O'). Hosszú ideig a klórnak tulajdonították a fehérítő hatást, pedig valójában a felszabaduló aktív oxigén végzi el a színtelenítést. A naszcensz oxigén nagy hatékonyságú antimikrobális szer. A színeket, mikroorganizmusokat, vírusokat, baktériumokat elroncsolja, ezért fertőtlenítésre (pl. vízkezelés - uszodák vize), fehérítésre (ruhaneműk, textíliák tisztítására), szagtalanításra használják. A hipó a textilanyagot akkor kíméli, ha hidegen és a megengedett töménységben hígítva alkalmazzák lúgos kémhatású fürdőben. Idő kell, hogy kifejtse a hatását, mert az oxigén lassan szabadul fel, és a szennyeződések is lassan roncsolódnak el, ezért kell a ruhát áztatni benne.

Előállítása

1. Hideg, viszonylag híg NaOH oldatba klórgázt vezetnek

2. Túlnyomó részt viszont NaCl oldat elektrolízisével állítják elő. Itt a katódon NaOH keletkezik, az anódon pedig Cl₂ gáz. Ez az eljárás viszont olcsóbb, mert konyhasóból nagy mennyiség áll rendelkezésre.

Fizikai tulajdonsága

Színtelen vagy sárgás folyadék, 18°C alatt fehér kristályos anyag. Pentahidrátja (NaOCl*5 H₂O) fehér szilárd anyag. Lúgos kémhatása miatt a kezünkre folyt hipót csúszósnak érezzük. Maró hatású, veszélyessége az alkalmazásának a körülményeitől, és a koncentrációjától függ. Ha az előírás szerint használják, nem veszélyes. Azonban hő hatására vagy ha savakkal (pl. vízkőoldó) reagál, mérgező klórgáz fejlődik. Ezért a háztartásokban is használt hipót nem szabad más tisztítószerrel keverni vagy együtt használni. Ha természetes vizekbe kerül, rákkeltő szerves klórvegyületek keletkezhetnek.