A budapesti hírhedt pakuratavak a korábban fűtésre használt pakura tárolására szolgáltak egy TÜZÉP-telepen. 9 hatalmas földmedencében tárolták a kátrányszerű anyagot, melyet speciális kazánokban lehetett elégetni. A pakura a kőolajlepárlás nehéz olaja, nagymolekulájú policiklikus és egyéb éghető, de nehezen vagy egyáltalán nem biodegradálható szénhidrogéntartalommal.
A pakura magától nehezen vagy egyáltalán nem szívódna be a talajba, mi több akár szigetelésre is lehetne használni, de mivel a pakura télen megszilárdul, az elszállítandó pakurát feloldották (hígították) gázolajjal, hogy a medencékből ki lehessen szivattyúzni. Ez a gázolajban oldott pakura már mozgékonyabbnak bizonyult, beszivárgott a talajba és elérte a talajvízet.
A terület remediálásakor évekig szivattyúzták és kezeték a talajvizet a pakurás talaj eltávolítását követően is.