Lótücsök lárva

A lótücsök vagy lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa) rendszertani besorolása:

• Törzs: Arthropoda
• Osztály: Insecta
• Rend: Orthoptera
• Alrend: Gryllidea
• Család: Gryllotalpidae
• Nemzetség: Gryllotalpa

A lótücsök 3-5 cm hosszú. Barna teste zömök, hengeres alakú és finom szőrökkel borított, elülső lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszögletű fején rövid, fonálszerű csápok vannak. Az előhát nagy, tojásdad. A megkeményedett elülső szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Az utóbbiakkal a rovar kitűnően tud repülni, erre azonban csak ritkán vállalkozik. Hosszú faroktoldaléka van.

A nőstény, a megtermékenyítés után a petéket 5-25 cm mélyre, az előzőleg kiásott, megszilárduló nyálával megerősített falú üregbe rakja le. Körülbelül három hónap leforgása alatt több fészket létesít, és több mint 500 petét helyez el. Petéit kizárólag csak a saját maga által épített üregekbe rakja le. Mind a petéket, mind a fiatal lárvákat hosszú ideig őrzi. A petékből kikelő fiatal lárváknak még nincsenek ásólábaik, és táplálékot sem vesznek magukhoz. A második lárvaállapotot megelőző vedlésre azonban már néhány óra múlva sor kerül, és a lárvák elhagyják a fészket. A lárva áttelel, a következő tavasszal lesz belőle imágó, kora nyáron már ivarérett.

A lótücsök kifejlett és lárva állapotban is károsít. A melegágyak és a zöldségnövények károsítója, de a különféle szántóföldi növényeket sem kíméli. Legnagyobb veszélyt a csíranövényekre és a palántákra jelent. A kifejlett lótücsök talajlakó rovarlárvákkal, csigákkal és egyéb puhatestű szervezetekkel is táplálkozik. Ilyenkor hasznos. Ez a haszna azonban károsításához képest elenyésző.

A melegágyakban és a szabadföldön a talajt járataival összevissza furkálja. A palántákat kitúrja,a ceruza vastagságú gyökeret vagy a növény föld alatti szárát átrágja. Az ilyen növény elfonnyad, megbarnul, és a talajból könnyen kihúzható. Szárazság idején a vastagabb húsos karógyökeret is megrágja. A talaj felszínén futó keskeny kanyargós járata szövevényes, és kb. 1 cm átmérőjű. Fejlődése 2 éves. A talajban telelnek, a hidegre érzékenyek, néha 1 méter mélyre lehúzódnak.

Védekezhetünk ellenük biológiai módszerekkel. Természetes ellenségeii elsősorban a vakondok, a vetésivarjú, a fogoly, a fácán és a baromfi, amelyek fékezhetik elszaporodását. Párosodás idején (júniusban) a talajon mászkáló nőstények a talajba süllyesztett sima és meredek falú fogóedények (pl. konzervdobozok), terelőlécek segítségével gyűjthetők össze. Más időszakban a fogóedényeket a járatok mentén kell elhelyezni.