Az 1982 óta ismert eljárás egy a talajvíz áramlási írányára merőleges árkot használ, melybe alkalmas reaktív anyagot helyeznek és amelyen a talajvíz átáramlik. A reaktív falak hatásmechanizmusa a geokémiai barrier elvén alapul, amely a kémiai species feldúsítását és a szállítási út mentén való lebontását a geokémiai határfeltételek megváltoztatásával éri el. Fe(III)- és Mn(IV)-oxid kicsapás a réteghatárokon vagy korai diagenetikus fémdúsulás aquatikus üledékekben (mangáncsomók képződése a tengerfenéken) a geokémiai barrier régóta ismert termékei. A legfontosabb immobilizálási folyamatok geokémiai barrierekben a kicsapás, szorpció és mikrobiológiai lebontás, melyeket rendszerint a pH és a redoxpotenciál jelentős megváltozása idéz elő. A geokémiai barrier-elv legfőbb előnye az üzemeltetési díj csökkentése, amely a hidraulikus eljárásoknál az összköltség jelentős részét teszi ki. Hogy a geokémiai barrier általában magasabb beruházási költsége az alacsonyabb üzemeltetési díj révén milyen mértékben amortizálódik, leginkább a reaktív anyagok reaktivitásától és hosszú távú stabilitásától függ.
Simon, F.-G., Meggyes, T., McDonald, C. (2002 - eds.): Advanced groundwater remediation. Active and passive technologies. London Thomas Telford. 2002 U.S. EPA, Technology Innovation Office (1996): A Citizen’s Guide to Treatment Walls. Solid Waste and Emergency Response (5102G): Rep. No. EPA 542-F-96-016.
Simon, F.-G.; Meggyes, T. (2000): Removal of organic and inorganic pollutants from groundwater using permeable reactive barriers. Part 1. Treatment processes for pollutants. Land Contamination & Reclamation 8 (2), pp 103-116
Meggyes, T.; Simon, F.-G. (2000): Removal of organic and inorganic pollutants from groundwater using permeable reactive barriers. Part 2. Engineering of permeable reactive barriers. Land Contamination & Reclamation 8 (3), pp 175-187