1 - 1 / 1 megjelenítése
Talaj és környezetvédelem

Talajra és felszín alatti vízre vonatkozó természettudományos és környezetvédelmi ismeretek

Szerző:
Gruiz Katalin

A talaj sok szempontból "mostoha" környezeti elem, az átlagember keveset tud róla, a szakemberek pedig egyoldalúan látják, a geotechnikus és az építőmérnök a "tartószerkezetet" látja benne, a mezőgazdász a növények termőhelyét, az ökológus már komplexebben szemléli, a szárazföldi ökoszisztéma élőhelyeként és a földi ökoszisztéma egyensúlyáért felelős ökológiai struktúraként.

A környezetmérnök az összes szempontot integrálja, és a talajt a többi környezeti elemmel is kölcsönhatásban lévő, különféle használatoknak, hasznosításoknak kitett komplexumként szemléli és tevőlegesen kezeli, hiszen technológiákat telepít a talajba hasznosítás vagy a károk felszámolása vagy megelőzése céljából.

A talaj a földkéreg felszínén az eredeti alapkőzetből, az éghajlat és az élővilág együttes hatására létrejött állandóan változó, illetve dinamikus egyensúlyban lévő képződmény. Az alapkőzetből fizikai, kémiai és biológiai mállás útján alakul ki un. talajképző folyamatok hatására. A talajképződést befolyásoló tényezők az anyakőzet, az éghajlat, a domborzat, a nedvesség és csapadék, a mikroflóra, a növények és az állatok. Az emberi tevékenység is hatással van a talajképződésre.

A talaj szilárd, folyadék és gázhalmazállapotú fázisokból áll. Ezen fázisok különleges tulajdonságokkal bírnak, a talajgáz más összetételű, mint az atmoszférikus, a talajnedvesség különféle formái eltérő erősségű kötésekkel kötődnek a szilárd fázishoz (szabad víz, kötött vízek, pl. kapillárisokban, biofilmben, kristályvíz, stb.). A szilárd fázis széles szemcseméreteloszlással rendelkező szerves és szervetlen komplex, melynek legfontosabb része a kolloid mérettartományba eső szervetlen (agyagásványok) és szerves (humuszanyagok) anyagok, melyek egymással egy organiminerális kolloid komplexet képeznek, melynek köszönhetőek a talaj különleges adottságai: puffrekapacitása nedvességre, pH-ra, redoxpotenciálra, toxicitásra, stb. , ionmegkötő és ionkicserélő képessége, vízmegkötő képessége, vízgazdálkodása, levegőgazdálkodása. mikroorganizmusok milliárdjainak (106-109 mikróbasejt/g talaj) élőhelye és ezzel összefüggésben a földi elemkörforgalom, a biogeokémiai ciklusok legfontosabb állomása. A mikroorganizmusokon kívül a növények, a szárazföldi ökoszisztéma élőhelye.

A talaj szennyeződése, a szennyezett talaj menedzsmentje további elvi és gyakorlati szempontokkal bővíti a talajjal kapcsolatos szempontrendszert, így fontos szerep jut a talaj vízzel való telítettségének. Eszerint megkülönböztethetünk 1. telítetlen talajzónát: ez a talaj felszíni, vízzel nem telített, háromfázisú talaj, az un. vadózus zóna és 2. telített talajt, mely a talajvíz szintje alatti, vízzel telített réteget jelenti egészen a vízzáró rétegig.

A talaj osztályozásával a talajtan foglalkozik. Nálunk Sigmond Elek (1873-1939), a Műegyetem professzora, európa-hírű talajtudós nyomán az a dinamikus talajosztályozási módszer terjedt el, mely a talaj főtípusait, típusait és altípusait a talajok fejlettségi állapota, a talajfejlődési folyamatban elért helyzete szerint jellemzi.

Lásd még, talajtípusok, talajosztályozás, telített talaj, telítetlen talaj, talajgáz, talajlevegő, talajmikroorganizmusok, talajmikroflóra, talajpórusok, talajtextúra, talajvíz, talaj áteresztő képessége, talaj vízkapacitása, talaj vízgazdálkodása, humuszanyagok, anyagásványok, szemcseméret-eloszlás.